1. rész.

Íme az 1 rész! Justin a második részben fog felbukkanni.
Jó olvasást mindenkinek!!!!
Várom a feliratkozásokat, a komikat és a bloglovin-os követőket:))

A nevem Tara Thomson és 19 éves vagyok. Mint már említettem életem legnagyobb részét az autók és a versenyek teszik ki. Elég fiús természetem van. Talán ez szenvedélyemnek is köszönhető. Már évek óta megrendezésre kerül hétvégente az úgynevezett " maszkos párbaj ". Ezen a versenyen mindenkinek maszk mögé kell bújnia. Így nem tudjuk ki kicsoda, és nem érzéseink vezérelnek. Csakis a versenyszellem ami bennem talán egy kicsit túlteng.
Ma péntek van ami azt jelenti, hogy holnap ismét összecsapás. De sajnos előtte még iskola...
Elmondhatatlanul utálok suliba járni de Apa szavaival élve: " Jogosítvány nélkül nem vezethetsz! ". Ami szabad fordításban csak annyit jelent, hogy érettségi nélkül nem megyek semmire. Bár igaza van, ettől még nem kedvelem jobban azt az iskolának nevezett gyerekbörtönt.
Szokásosan miután felkeltem és elkészültem, táskámat vállamra kapva, elindultam a konyhába ahol a többiek már javában reggeliztek.
- Jó reggelt!- köszöntem még kissé álmosan majd leültem tesóm mellé aki épp egy hatalmas falat pirítóst próbált meg szájába tuszkolni nem valami gusztusos módon. Hát nem az etikett királya de mi így szeretjük.
Magam elé véve reggelimet én is neki kezdtem az evésnek.
Pár perc síri csend után, Apa szólalt meg.
- Gyerekek!- szólt hozzánk és Braddel egyszerre pillantottunk fel tányérunk tartalmáról.- ma iskola után ki megyünk a pályára gyakorolni.- egymásra néztünk Braddel és lepacsiztunk mivel ilyenkor egymás ellen versenyzünk és halálosan komolyan vesszük.
Apáról is tudni kell, hogy mindig szigorú volt a gyakorlások során és mindig azon volt, hogy a legjobbat hozzuk ki magunkból.
Talán ezért vagyunk mi a legjobbak és ezt nagyképűség nélkül mondhatom.
- Ja és szóljatok a többieknek is.- tette még hozzá mire csak bólintottunk.
Többiek alatt a csapat további 3 tagjára gondolt.
A team a skorpiók nevet viseli.. Ezt még a csapat megalakulásakor találta ki Apa.
Miután befejeztük a reggelinket felvettük cipőinket majd táskáinkat és közös kocsink felé indultunk ami egy Mercedes cabrió volt.

Imádom ezt az autót de rendszerint csak iskolába járáshoz használjuk ezért nem sokat vezetem mivel ilyenkor nem lehet száguldozni, abban pedig semmi élvezet nincs.

Autónkhoz érve beültem az anyósülésre Brad pedig a volán mögé. Mikor a sulihoz értünk, megpillantottam a skorpiókat a bejáratnál és velük volt Mia is kai Daniel csaja és történetesen az én legjobb és egyetlen barátnőm. Ő az egyetlen lány a suliba aki el tudja viselni, hogy mindig a versenyekről és a kocsikról beszélek. Bár Ő vérbeli lány mégis minden versenyen kint van és szurkol nekünk.

Oda érve hozzájuk egyből a köszönés után rátértünk a lényegre és elmondtuk a délutáni programot.

Mindhárman bólintottak és beszélgetésünket az a fránya csengő szakította félbe. Elindultunk a terembe.

**

Az utolsó óra végig szenvedése után szinte rohanva közelítettem meg az autót. Megvártam Bradet és elindultunk haza.

Otthon gyorsan átöltöztem valami kényelmesebb cuccba és már futottam is a többiekhez akik már saját kocsijukkal meg is érkeztek hozzánk.

Már épp csak pár centin múlt, hogy házon kívül legyek mikor anya megállított.

- Kicsim este vendégeink jönnek vacsorára. Legyetek itthon időben.- kötötte lelkemre.

- És mégis kik?- kérdeztem tőle mire furcsán mosolyogni kezdett.

- Új család költözik a szomszédba és jó benyomást akarok tenni. És egyébként van egy helyes veled egyidős fiuk.- kacsintott rám.

Mint már mondtam Anya nem nagyon szívleli szenvedélyünket ezért kerítő nőt játszva próbál fűvel-fával össze hozni annak reményében, hogy így talán felhagyok jelenlegi életemmel.

- Anya! Hiába próbálkozol, most nem fér az életembe egy fiú!- forgattam meg szemeimet és kisétáltam. 

Nem kellett látnom Őt ahhoz, hogy tudjam most épp csalódottan néz utánam. Már vagy 1000x eljátszottuk ezt.

Eljutva versenyautómig, beszálltam és kigördültem vele a garázsból majd a többiek után mentem.

Oda érve Adam és Daniel már koptatták a pályát. Kocsimból végig néztem küzdelmüket, majd Apa intésére felálltam a startvonalhoz, Braddel együtt.

Egymás mellé gurulva apró, gonosz mosollyal jeleztem neki, hogy én készen állok.

Apa meglengette előttünk a fekete-fehér színekben díszelgő kockás zászlót mire gázt engedve felbőgettem a motort.

Éreztem ahogy végig járja egész testemet az adrenalin. Második lengetésre már összpontosítottam az útra. Majd végül az utolsónál padlóig nyomtam a gázt és fék csikorgatva száguldani kezdtem. Az első 2 km alatt fej-fej mellett haladtunk majd át vettem a vezetést.

Miután megkerültem a pálya végét jelző bóját, még sietősebben tapostam a gázba. A visszapillantóba nézve láttam amint Brad is megkerüli. Ekkor engem már csak pár méter választott el a céltól, ezért győztes mosoly ült ki arcomra. 

Áthaladva a célvonalon megálltam és kiszálltam majd szokásos győzelmi táncomba kezdtem.

Még pár kört mentünk aztán indultunk haza. Mivel  még elég korán volt és a vacsora is csak 2 óra múlva esedékes, lazítás képpen vissza mentem a garázsba és neki láttam kocsim szereléséhez.

Ez lett volna az első rész! Remélem tetszett és azt is, hogy megérdemlek pár komit.

Légyszi jelezzétek, hogy érdemes-e tovább folytatni. Köszike:))

Ui: A következő rész vasárnap jön!