15. rész.

Sziasztok!
Tudom, hogy eszméletlen sokat késtem ezzel a résszel amiért bocsánatot is kérek. Magyarázkodni nem szeretnék viszont biztos mindenki járt már úgy, hogy annyira fáradt volt, hogy élni sem volt kedve. Nekem most pont egy ilyen időszakom van. Remélem megértitek. Akik pedig kitartottak mellettem és a blog mellett a hosszú késés ellenére is azoknak pedig hatalmas köszönet jár. Ezen kívül köszönöm szépen ezt a rengeteg oldalmegtekintést. És a kommenteket is köszönöm bár azokból lehetne egy kicsivel több is. Komment limitet nem akarok szabni mert sajnos nem sokszor jött be de remélem enélkül is írtok majd nekem!
Szóval várom a véleményeket. Jó olvasást kívánok mindenkinek!
Ui: A végén találtok pár kérdést amivel talán könnyebb lesz kommentárt írni.:)

- Jesszus ti meg mi a frászt műveltek itt?- kérdezte tőlünk az ablakon be bámuló illető minek következtében szétrebbentünk.
- Te meg mit keresel itt Brad?- kérdeztem amint feleszméltem, bár kérdésem felesleges volt hisz csak pár házzal álltunk messzebb, így az is lehet, hogy csak erre sétált.
- Az most nem fontos.- legyintett egyet miközben Justin felé fordult.- Neked pedig azt mondtam, hogy vidítsd fel, nem pedig azt, hogy teperd le.
- Mégis miről beszél?- fordultam most már én is Justin felé kérdő tekintettel.
- Nézd Tara! Az a helyzet, hogy igazat mondd!- mondta lehajtott fejjel és alig hallhatóan. Én pedig mérgemben feltudtam volna robbanni.
- Á értem! Akkor minden amit mondtál vagy tettél ma, az egy hazugság és csak " parancsra " tetted?- kérdeztem tőle, könnyeimet vissza nyelve és teljesen kifordulva magamból.
- Nem dehogy is!- mondta erőteljesebben majd rám nézett.- Az igaz, hogy Brad kért meg, hogy vidítsalak fel de ezt meg tettem volna kérés nélkül is! Ami pedig azt illeti minden igaz volt amit mondtam és amit tettem.- mondta kisebb vigyorral arcán ám nekem most valahogy nem volt kedvem nevetni.
Feldühített ez az egész. Annyira szép volt ez a nap és annyira jól éreztem magam Justinnal. Olyan volt mintha minden gondom megszűnt volna és csak mi ketten lettünk volna az egész világon. De sajnos a nap nem olyan kellemesen zárult mint ahogy még pár perce gondoltam. Szeretnék hinni Justinnak. Szeretnék rámosolyogni és azt mondani, hogy " hiszek neked". De nem megy! Nem tudok olyan könnyen megbízni az emberekben. És már azt sem tartom jó ötletnek, hogy olyan hamar belementem ebbe az egész " járjunk " dologba.
Teljesen kukán és magam elé bámulva ültem ott, majd pár perc mérlegelés után végre sikerült újra megszólalnom.
- Na jó. Erre én most nem vagyok kíváncsi. Sem a magyarázatokra sem pedig a bocsánatkérésekre.- mondtam határozottan és gyorsan kiszálltam a kocsiból majd erősen vissza is csaptam az ajtót magam után.. Egy darabig egyikőtöket sem szeretném látni.- vetettem oda nekik és elsiettem.
Most tényleg ki kellett szellőztetnem a fejem. El kell döntenem, hogy el higgyem-e Justinnak mindazt amit az imént mondott vagy ébredjek fel és jöjjek rá, hogy ez nem fog menni nekünk. Elvégre nincs is bennünk sok közös!

* Justin szemszöge

- Haver ezt most muszáj volt?- kérdeztem a mellettem álló Bradet aki még mindig csodálkozva nézett maga elé az imént történtek miatt.
- Ne...ne haragudj! Én csak..csak látni azt, hogy az én kicsi húgom egy fiú karjaiban van és történetesen egymás szájában matatnak, megijesztett. Nagyon furcsa látni, hogy már nem szorul arra, hogy megvédjem. Kis korában még többször kellett megvédenem bár már akkor is talpraesett volt.- mondta el őszintén én pedig teljesen megértettem hisz nekem is van húgom és ha Jazzyvel történne hasonló talán pontosan így, vagy még rosszabbul reagálnám le a szitut. Viszont bármennyire is átérzem a problémáját sajnos ez nem sokat segít abban, hogy Tara ne haragudjon rám.
- Semmi baj. Csak tudod most kaptam meg és talán már el is veszítettem ez miatt a hülyeség miatt.- sóhajtottam és a motorháztetőre pattantam.
- Nyugi haver! Nem lesz itt semmi gáz. Az tény, hogy most mérges, de rám nem tud sokáig haragudni. Én pedig beszélni fogok a fejével.- mosolygott biztatóan én pedig próbáltam bízni abban amit mondott.
- Bárcsak így lenne.- mosolyodtam el én is.
- Viszont mielőtt beszélnék vele, kérdeznem kell valamit és kérlek őszintén válaszolj.- komolyodott el arckifejezése amivel egy kicsit megijesztett.
- Persze, kérdezz csak!
- Tudnom kell, hogy tényleg szereted vagy csak apád hülye terve miatt akarsz vele lenni?
- Hidd el mindennél jobban szeretem!- szögeztem le határozottan.- amióta csak megláttam teljesen a rabja vagyok. Egy vagány, szókimondó mégis belül törékeny és romantikus csaj aki nem fél a következményektől, ja és imádja az autókat. Kell ennél több?- nevettem el magam.
- Akkor jó! De azt tudnod kell, hogy ha mégis hazudtál, és megbántod, bármennyire is kedvellek, neked véged!- mondta komolyan majd pár másodperc múlva elnevette magát.
- Állok elébe! De nekem most mennem kell mert van még egy pár dolgom.- szálltam vissza kocsimba.
- Rendben én pedig megpróbálok beszélni Tarával.- válaszolt majd kezet ráztunk és elhajtottam.
Bármennyire is nem szeretném, előbb vagy utóbb meg fogom bántani Tarát az igazsággal. Már eddig is hazudtam neki és ha őszintén bevallok mindent akkor is meg fog haragudni rám. Talán pont ezért halogatom. Minél később tudja meg annál később lesz belőle vita, és annál később hangzik el az a mondat, hogy " nem akarlak többi látni! "
Eldöntöttem, hogy elmegyek Tyron-hoz, hisz neki bármit elmondhatok neki és mindenben számíthatok rá. Biztosra veszem, hogy most is lesz egy-két bátorító szava hozzám.
Amint az ajtó elé értem már kopogás és minden szó nélkül léptem be a lakásba mivel nálunk ez már csak így szokás. A nappali felé vettem az irányt ahonnan hangokat hallottam.
- Cső tesó!- köszöntem kedvtelenül majd leültem a kanapéra.
- Csá haver! Mitől van ilyen rossz kedved? Ki bántotta a pici Justint?- kezdett nekem gügyögni.
- Ne viccelj ez most komoly.- mondtam neki komolyan.
- Huh látom tényleg nagy a gond. Na mesélj!
- Volt egy kisebb zűröm az előbb. Van egy csaj és állatira bejön. Sőt, szeretem őt. És ma együtt voltam vele. Minden a legjobb úton haladt és össze is jöttünk.
- És mi itt a probléma? Ez tök jó tesó. Gratulálok.- veregette meg vállamat nevetve.
- Csakhogy ez még nem minden. Haza vittem és még a kocsiban csókolóztunk, amikor a bátya jelent meg és elrontotta a pillanatot. Ezután pedig elrohant és megharagudott rám.- hajtottam le a fejemet.
- Ne aggódj! És ahelyett, hogy itt sírnál inkább hódítsd meg újra. Ha egyszer sikerült menni fog másodszor is.
- Te nem ismered őt! Nagyon makacs és öntörvényű. Amit a fejébe vesz ahhoz tartja magát.
- Pontosan ismerem az ilyen lányokat. Pár éve nekem is volt egy pont ilyen természetű barátnőm. Csak kicsit csúnyán sikerült elválnunk.- nézett maga elé komoran.
- Én erről miért nem tudok? Azt hittem mindent megbeszélünk.
- Így is van. De ez már rég volt és nem is szívesen beszélek róla. Őszintén szólva még mindig szeretem egy kicsit.
- Talán egyszer majd újra találkoztok és kibékültök.- próbáltam biztatni hisz ő is mindig ezt teszi velem.
- Talán haver. Viszont te most siess és szerezd vissza a csajt. Aztán pedig értesíts, hogy sikerült.
Miután elköszöntünk vissza ültem kocsimba és sokkal boldogabb és bizakodóbb voltam mint előtte. Ráébredtem, hogy nincs minden veszve és ha harcolok Taráért akkor meg fog bocsájtani. És már azt is tudom, hogyan szerzem vissza....

1. Kit sajnáltok jobban? Tarát vagy Justint? És miért?
2. Szerintetek megbocsájt Tara Justinak?
3. Mit gondoltok Bradről?
4. Szerintetek meddig sikerül titokban tartania Justinnak, a titkát?