2. rész.

Sziasztok!

Meghoztam a következő részt. Bár egy kicsivel több kommentárra számítottam mivel többen jelezték, hogy kíváncsiak az új blogomra és többen mondták, hogy olvasni fogják. De mivel még nagyon az elején vagyunk ennek is örülök és nem vagyok telhetetlen. Azért remélem, hogy ez a továbbiakban változni fog!:)
Egyébként nagyon örültem mikor megláttam, hogy az első rész után már 171 emberke nézett be hozzám.
Köszönöm:))
Jó olvasást kívánok és várom a véleményeiteket, hogy tudjam érdekel-e titeket amit írok:))

Kedvenc zenémet hangosan bömböltetve szereltem autóm motorját, amikor megéreztem egy hideg kezet bal vállamon. Hirtelen annyira megijedtem az illető érintésétől, hogy fejem hangos csapódással találkozott a motorháztetővel.
- Hé! Mi van már?- mordultam fel majd homlokomat fogva felegyenesedtem és megpillantottam magam előtt Bradet.
- Csak anya üzeni, hogy megjöttek a vendégek és gyere be.- mondta és láttam rajta, hogy nehezen tudja vissza tartani nevetését.
Megtöröltem kezeimet- bár még így is tiszta olaj voltam - majd elindultam a lakásba.
Mivel szobámhoz a nappalin keresztül vezetett az út próbáltam minél feltűnésmentesebben fel érni az emeletre több-kevesebb sikerrel mert ugyan a nappali előtt el tudtam surranni a lépcső tetején azonban megpillantottam egy idegent.
- Szia! Te ki vagy?- kérdeztem az előttem álló sráctól nem épp udvarias stílusban.
- Szia Justin vagyok!- köszönt majd kezét felém nyújtotta amit csak kis hezitálás után fogadtam el.
- Nyugi, nem harapok Baby!- kacsintott rám amin igencsak meglepődtem.
Pár perces ismeretségünk alatt annyit könnyen letudtam szűrni, hogy egy egoista barommal van dolgom.
Mindössze annyiból sikerült erre a következtetésre jutnom, hogy arrogánsan méregetett és és perverz pillantásokat vetett rám ami egyébként meglehetősen zavart.
- Ha most megbocsájtasz!- löktem arrébb és szobámba indultam., hogy átvehessem piszkos ruhadarabjaimat. Gyorsan a zuhany alá álltam és sietősen mosakodni kezdtem. Kilépve a forró víz alól kerestem magamnak egy elfogadhatóbb öltözéket majd magamra öltöttem, hajamat feltűztem és lementem a többiekhez.
Továbbra is mindenki a nappaliban tartózkodott így csatlakoztam hozzájuk. Bemutatkoztam a többieknek is majd egy kis beszélgetés után neki láttunk a vacsorának.
Egész idő alatt magamon éreztem Justin tekintetét ami szinte már égette bőrömet és elég kényelmetlenül éreztem magam ami furcsa, lévén a saját házamban vagyok. Anya és a lényegre törő megjegyzései sem segítettek helyzetemen.
- És Justin! Vannak már itt barátaid?- kérdezte anya.
- Nem még nincsenek.
Láttam anya szemein, hogy újra belendülni készül ezért már nem számítottam semmi jóra.
- Tara körbe vezethet téged!- mondta mire szúrós tekintetemet rá szegeztem.
- Anya!- szólaltam fel hangosan.
- Most miért? Justin egy kedves és helyes srác. Biztos jóba lesztek majd.- nálam itt telt be a pohár.
Dühösen kirúgtam magam alól a széket és gyors léptekkel elhagytam a konyhát majd a verandára indultam.
Dühtől forrongva vágódtam le a lépcsőre. Nem hiszem el, hogy már megint ezt csinálta. Pedig világosan tudtára adtam, hogy örülnék ha felhagyna a közbelépéseivel.
- Jól vagy?- szólalt meg valaki hátam mögött. Mikor hátra néztem, Justint láttam meg amint az ajtó félfának támaszkodva figyelt.
- Na már csak te hiányoztál!- dobtam oda neki flegmán.
- Mondd el mi a baj. Meglátod utána jobb lesz.- ült le mellém és csendben várt.
- Anyám küldött? Mert ha igen akkor ez felesleges és gyerekes próbálkozás volt részéről.- csattantam fel és már épp távozni készültem amikor Justin karomnál fogva vissza rántott.
- Nem anyud kérésére jöttem utánad! Egyszerűen szeretnélek jobban megismerni.- mondta teljesen ártatlan arccal.- nagyon szimpatikus vagy!- tette még hozzá és egy féloldalas mosolyt villantott.
- Hát az eddigiek alapján nekem tejesen más a véleményem. Ha csak azt vesszük, hogy egész este úgy bámultál mintha egy utolsó ribanc lennék.- szúrtam oda neki.
- Bocsi. Rossz szokás.- vakarta meg tarkóját.- mi lenne ha adnál még egy esélyt?- kérdezte majd tekintetemet kezdte el keresni.
- Majd még meglátom! De ne nagyon reménykedj.- válaszoltam neki és válaszát meg nem várva ott hagytam.
Felérve szobámba még mindig éreztem egy parányi dühöt anya és Justin iránt.
Szinte biztosra mertem venni, hogy nem volt velem őszinte.
Valami furcsát észleltem szemeiben csak azt nem tudtam mit. Elfeledtetve magammal Justinnal kapcsolatos gondolataimat újra a holnapi verseny körül forgott bennem minden.
Miután újra végig zongoráztam fejben az összes taktikámat, ágyam hívogatására alvásra szántam el magam.
Azonban órákig csak forgolódtam. Ezt megelégelve, unalmamban lementem a konyhába, hogy igyak egy kis vizet és nagy meglepetésemre Bradet láttam meg amint az asztalnál ücsörög egy bögre gőzölgő kakaó mellett.
- Te sem bírsz aludni?- kérdeztem tőle halkan mire azonnal rám nézett így megláthattam arcán, hogy valami nincs rendben.
- Valami olyasmi.- motyogta maga elé.
- Látom, hogy bánt valami. Mesélj a húginak.- böktem oldalba és arcára egy kisebb mosoly ült ki, de hamar el is tűnt.
Nagyon jó testvérek vagyunk. Jó persze mi is veszekszünk és sokszor hajlamos elfelejteni, hogy a húga vagyok nem pedig az öccse de attól még szeretjük egymást. Ha gondom van, Ő az első akivel megosztom és ez kölcsönös.
- Félek!- törte meg a csendet és egyszavas válaszán egy kicsit meghökkentem.
- Mégis mitől?
- Attól, hogy...hogy már nem vagyok elég jó.- itt szemeim- ha lehetséges - még nagyobbra nyíltak.- már hetek óta minden erőlködés nélkül leversz a pályán. Örülnöm kellene, hogy jó vagy, de ez azt jelenti, hogy én egyre rosszabb vagyok.- sóhajtott és lesütötte szemeit.
- Ez miatt nem kell aggódnod. Igen fejlődök de közel sem vagyok olyan jó mint te. És neked azért van pár év előnyöd is!- löktem újra egyet rajta és most már egy őszinte mosoly jelent meg arcán így nyugtáztam, hogy sikerült megnyugtatnom.
- És most te mesélj! Mi volt ez az egész a vacsora alatt?
- Anya hozta a formáját!- elég volt ennyit mondanom és minden világossá vált számára.
- És bejön neked a srác?- kérdezte félve.
- NEM!- jelentettem ki határozottan.- egy arrogáns, bunkó és hazug ember.- az utolsó jelzőben nem voltam 100%-ig biztos de elkapott a hév.
- Oké értem.- hagyta rám mérgelődésem.- de most már menjünk aludni mert holnap nagy nap.- kacsintott rám majd felállt mellőlem.
Követtem példáját és felmentem szobámba.
Gondolataimat félre söpörve gyorsabban ment az alvás mint gondoltam.