5. rész.

Sziasztok!

El sem hiszem, hogy még csak az 5. résznél járok és már 1000-en felül van az oldal megtekintés. Nagyon jól esik! Köszönöm szépen.
És köszönöm az aranyos kommteket és a 8 rendszeres olvasót is! Nagyon szuperek vagytok.
Remélem ez a rész is tetszeni fog és, hogy továbbra is olvasni fogjátok az írásomat. Akinek tetszik a blog és még esetleg nem iratkozott fel tegye meg:))
Várom most is a véleményeket és jó olvasást kívánok!:)

Álmosan és némiképp másnaposan ébredtem. Agyam minden egyes apró hangot robbanásként fogott fel.

Megfontoltan sétáltam a lépcsőn és a konyhába léptem be. Tudtam, hogy anya és apa már nincsenek itthon ezért nem is színleltem, hogy jól vagyok. Amint beértem Brad is ott volt aki ugyan olyan állapotban volt mint én. Hanem rosszabban...

Köszönés képpen intettem neki és a kávémat kezdtem készíteni, hogy egy kis életet verjek magamba. Miután megittam még mindig nem volt semmihez kedvem ezért a kanapéra telepedtem és ide-oda kapcsolgattam az TV-t.  Majd 1 órába telt mire ténylegesen észhez tértem. Eldöntöttem, hogy elhívom Miát és itthon ökörködünk. Nem tartott sokáig míg rábeszéltem még azt se várta meg, hogy elköszönjek már le is tette azzal, hogy siet. Hát igen, ha ez a lány nem lenne ki kéne találni. Mindig fel van pörögve és állandóan boldog. Mellette én se sokáig tudok szomorú maradni.
Alig 15 perc alatt ide is ért és mikor ajtót nyitottam neki az ajtófélfának támaszkodva kapkodott levegő után mivel gondolom idáig futott. Ezen pedig jót nevettem.
- Na és mi a program mára?- kérdezte meg még mindig szuszogva.
- Nem tudom. TV? Videó játék? Vagy csak beszélgessünk?- soroltam légből kapott ötleteimet és erősen gondolkozóba esett.
- Téged ismerve legyen a videó játék.- nevetett rám és igaza volt mert valóban ehhez volt most kedvem.
Leültünk a kanapéra és neki is kezdtünk játszani. Imádtam Miával játszani mert sose tudja épp mi történik és rengeteget ügyetlenkedik. De az én kedvemért bevállalja. Need for speed-et játszottunk és már majdnem beértem a célba amikor csöngettek. Állati mérges voltam és dühösen nyitottam ajtót ami előtt Justin állt. Reflexből csuktam volna vissza ugyanis semmi kedvem és humorom nem volt most hozzá a tegnapi után de lábát a küszöbre téve megakadályozta ezt.
- Tara várj!- szólt erősen.
- Mi van? Minek jöttél? Nem volt elég tegnap?- bombáztam kérdéseimmel.
- Nézd...én csak bocsánatot akarok kérni a viselkedésem miatt. Elég sokat ittam és elvesztettem a fejem.- magyarázta a nyilvánvalót.- kérlek adj nekem egy esélyt és bebizonyítom, hogy nem vagyok egy barom.
- Na már csak az kéne. Akartam neked adni egy esélyt de a tegnapi esti kis akciódnak hála meggondoltam magam.- magyaráztam szemrehányóan.
- Csak gondolkodj rajta estig és ha még akkor is így gondolod akkor békén hagylak. Itt a számom ha meggondolnád magad.- nyújtott át egy kis papírlapot.
- Oké!- válaszoltam kis gondolkozás után és elvettem tőle a fecnit viszont már körvonalazódott bennem az a bizonyos nemleges válasz.
Még láttam ahogy elmosolyodik majd becsaptam az ajtót.
Egy valamit nem értek. Miért ragaszkodik annyira ahhoz, hogy megkedveljem? Annyi srác lakik csak az utcában. Miért nem tud velük haverkodni és engem békén hagyni. Nem hiányzik most az életemből egy idegesítő, perverz, bunkó aki hol kedves hol pedig elviselhetetlen. Visszaérve láttam Mia arcán, hogy előbbi vitámat Justinnal végig hallgatta és nem igazán érti mi történt. Mégsem kérdezett semmit mert talán látta rajtam, hogy jobb ha most hallgat. És én is jobbnak éreztem most csendben ülni mert talán még olyat mondtam volna neki mérgemben amit magam is megbánnék.
Még játszottunk egy kicsit ezután pedig megnéztünk egy filmet de a végére Mia bealudt ezért mikor felkeltettem elköszöntünk és elindult haza. Még nem volt késő és nem is voltam álmos. Gondolkoztam rajta. hogy tanulnom kellene de éppen leszarom. Ha megcsinálom a leckét akkor is utálni fognak a tanárok akkor meg mindegy. Ezt szépen megbeszéltem magammal majd elkészítettem vacsorámat, egyedül leültem az asztalhoz és neki is láttam enni.
Jóllakottan álltam fel és mosogatás után úgy éreztem, hogy mégiscsak kezd elnyomni az álom ezért felszaladtam és gyorsan megfürödtem. Ruháimat ledobáltam amikor is kiesett farmeromból a Justintól kapott telefonszám. Rápillantva átgondoltam újra mindent és a válasz még mindig egy nagy kövér NEM volt.
Ezért megfogtam, összegyűrtem és kidobtam. Fogalmam sincs miért de valamiért nem szimpatikus.
Soha nem voltam az a típus aki eltűri maga mellett az olyan embereket is akiket nem szeret csak mert nem akarja megbántani. Mindig megmondtam és mondom a véleményemet ez bármennyire is fáj. Gyűlölöm ha valaki megjátsza magát. Miután végeztem rövid kényeztetésemmel, szobámba indultam és mivel  még mindig álmos voltam gyorsan ágyba bújtam rövid forgolódás után pedig elaludtam.

Reggel anya hangjára ébredtem aki szinte hisztérikusan szólongatott ugyanis- gondolom - már egy ideje keltegethet. Fejemre húztam a takarót mit sem törődve ébresztésével.
- Na jó! Majd magadtól fel kelsz. De vállald is a következményeit.- mondta és azzal becsapta az ajtót.
Alig 5 perce vagyok ébren és így indul a nap. Ráadásul hétfő van. Mikor lesz még hétvége....

**

Miután kipihenten újra felébredtem fülelni kezdtem de teljes csend uralta a lakást. Gyorsan órámra pillantottam és rá kellett jönnöm, hogy az első órát lekéstem. Nem ez az első alkalom de már figyelmeztetett Mr. Milthon, hogyha ez rendszeres lesz akkor számítsak a következményekre. Ezért gyorsan össze kaptam magam és reggelimet felkapva a konyhából- amit hál' istennek - anya még megcsinált szaladtam ki és nagy meglepetésemre megláttam a garázsban a Cabriot. Egyből rájöttem, hogy Brad busszal ment mert számított arra, hogy elalszok. Istenem mi lenne velem nélküle. Valószínű futhatnék a suliig. Gyorsan bepattantam és a sebesség korlátot kicsit átlépve hajtottam. Szerencsére rendőrök kísérete nélkül beértem ezután pedig loholtam kémíára. És mit ad isten ezt az órát pont Mr Milthon tartotta. Kicsit megtorpantam az ajtó előtt majd feltépve azt léptem be sűrű elnézéseket kérve. Szemébe nem néztem bele mégis éreztem, hogy szúrósan vizslat.
- Miss Thomson!- szólított és rosszat sejtettem.
- Igen tanár úr?- tettem úgy mintha nem tudnám mit akar.
- Az igazgatóiba. MOST!- ordította utolsó szavát és válasz nélkül léptem ki a teremből. Útban a dili felé azon morfondíroztam, vajon milyen büntetést fogok kapni. Elzárást? Tanuló szobát? Vagy talán felfüggesztenek? Jöttek fejembe a lehetőségek majd oda is értem és kopogtam ajtaján.
- Gyere be Thomson!- hallottam meg unott és lekezelő hangját.
Mikor beléptem megláttam, hogy nem csak ketten vagyunk itt hanem más is ül a asztallal szemben lévő széken. Mellé léptem és Justint láttam meg egy hatalmas lila folttal a szeme alatt.
- Veled meg mi a fene történt?- néztem rá és nevetésemet próbáltam leplezni.
- Örülök, hogy ilyen jó kedvedben vagy Thomson!- szólt hozzám kedves igazgatónk.- de nem sokáig lesz az ezt garantálom. Értesültem róla, hogy ismét késtél. Ebben az évben ez a 15. késésed és még csak 3 hónapja kezdődött a tanév.- emelte fel hangját én pedig nyugodtam piszkáltam a telefonomat.
Nem vagyok bunkó csak már annyiszor hallottam ezt a fejmosást, hogy akár vele együtt mondhatnám.
- Elnézést nem térhetnénk a lényegre?- kérdeztem tőle és megláttam, hogy feje vörös színben pompázik.
- Rendben! Csak elzárást terveztem neked de ezért a flegmaságért komolyabb büntetést érdemelsz!- jelentette ki és bármennyire is próbáltam erősnek mutatkozni most egy kicsit megijedtem.- Te és Bieber 3 hétig minden délután az iskolai színdarab előkészületeiben fogtok segíteni.
- Ne már! Nincs valami más?- kérdeztem mert nem akartam Justinnal egy helyen lenni.
- NINCS!- ordította el magát és határozottan az asztalra csapott.- most pedig menjetek órára.- azzal mérgesen felpattantam és távoztam Justinnal együtt.
Elsősorban nem volt semmi kedvem az egészhez. Másrészt pedig apa tuti ki fog nyírni mert így ugrottak a délutáni gyakorlások. Az meg már csak hab a tortán, hogy mind ezt Justinnal kell csinálnom.
Amint sétáltunk egymás mellett szemem sarkából láttam, hogy mosolyog és ez borzasztóan idegesített. Felé fordultam és kérdőre vontam.
- Most kaptunk büntetést és te még nevetsz is rajta?- csaptam combjaimra.
- Nem a büntetésen nevetek hanem azon, hogy cuki vagy ha ilyen ideges vagy és így nem tudsz majd el kerülni sem.- továbbra is ott volt arcán az a letörölhetetlen vigyor.
Még jobban feldühített magyarázata ezért gyorsabb tempóra váltva otthagytam és indultam órára.