3. rész.

Sziasztok!
Meghoztam az újabb részt!
Köszönöm szépen az előzőhöz kapott 7 kommentárt! El sem hittem mikor megláttam és azt sem, hogy a legutóbbi rész óta 350 oldalmegtekintés volt. Az meg már csak hab a tortán, hogy 5 rendszeres olvasóm lett. Szuperek vagytok!
Ismét várom a véleményeket, észrevételeket.
Jó olvasást mindenkinek! Remélem tetszeni fog:)

- Tara meddig tökölsz még?- ordította fel Brad szokásos kedvességével.
- A megjelenés is fontos!- válaszoltam vissza neki.
Már épp az utolsó simításokat végeztem magamon. Öltözetem egy fekete csizmából, egy fekete passzos bőrnadrágból, egy fehér toppból és a kihagyhatatlan skorpió feliratos egyen dzsekiből állt. Szemhájamra füstös sminket varázsoltam és tűz vörös rúzst kentem ajkaimra.
Alapból nem öltözök így és nem használok ilyen sminket de versenyre mindig így járok. Valamiért így egy kicsit komolyabban vesznek és nem egy kislányt látnak bennem. És be kell, hogy valljam, imádok vadulni.

Hajviseletemet nem variáltam túl. Csak egy laza kontyba kötöttem és már kész is voltam. 

Lerohantam a nappaliba és amint Brad és Apa megláttak égnek emelték kezüket és hálát adtak, hogy indulhatunk. Bár mennyire is fiús vagyok azért szeretek szép lenni. De ezt ők nem érthetik...

Mindenki saját járgánya felé vette az irányt és egymás után kanyarodtunk ki.

Én még tettem egy kisebb kitérőt ugyanis el kellett mennem Miá-ért. Már kint várt mikor oda értem és izgatottan ült be mellém.

- Miauu!- mondta szerelésemet végig nézve és a levegőbe karmolt.- micsoda vadmacska vagy ma is!- nem válaszoltam csak mosolyogva szemeimet forgattam majd elindultunk.

Az én tempómban nem tartott sokáig az odaút. Amint beértünk meghallottam a hangfalakból hangosan lüktető dögös dallamokat és megállapítottam, hogy rengeteg ember van mind a lelátókon mind pedig a pályán. Gyorsan magamra kaptam maszkomat és úgy gördültünk tovább.

Ahogy tovább pásztáztam a terepet egy autón és gazdáin akadt meg a szemem. 

- Nézd csak!- böktem oldalba barátnőmet.- friss hús.- nevettünk kijelentésemen és leparkoltam. Mia elfoglalta helyét a lelátón én pedig oda mentem apához.

- Kik ezek?- kérdeztem tőle és az említett banda felé böktem fejemmel.

- Ezek a fekete sárkányok!- mondta és láttam ahogy állkapcsa megfeszül kezét pedig ökölbe szorítja.

- Miért lettél hirtelen ilyen dühös?

- Ezek nem érdemlik meg még azt se, hogy itt legyenek!- jelentette ki majd folytatta.- még kicsi voltál mikor először ide jöttek. Azt hitték ők a legjobbak. Folyton hencegtek és járt a szájuk, hogy bárkit legyőznek. 

Akkor még én is versenyeztem és úgy gondoltam, hogy majd én letöröm a szarvukat. De aztán az egyik éles kanyarnál kisodródtam és felborultam. Az egyik lábam beszorult és majdnem amputálni kellett de aztán egy acél kapoccsal rögzítették így szerencsém volt. Viszont azóta nem versenyeztem. Így lettem az edzőtök.- mesélte hajmeresztő történetét közben pedig végig őket nézte.

Most vált csak világossá minden. Anya ezért félt minket annyira. Nem akarja, hogy ez az eset még egyszer meg történjen. Én viszont még ettől sem riadtam vissza. Tudom uralni az autómat és nem hagyom, hogy holmi arcoskodó megjegyzésekkel felidegesítsenek és elvonják a figyelmemet.

- De..- szólalt meg újra apa.- most új tagja van a csapatnak és bár nehéz ezt kimondani de állítólag nagyon erős.- mondta majd felém fordult és így folytatta.- Tara!

- Igen?

- Őt rád bízom!- tette kezeit vállamra én pedig csak tovább néztem rá. Nem értettem miért pont én.- te vagy a csapat legerősebb tagja és ha igaz amit mondanak akkor csak neked van esélyed ellene.- bár komoly hangsúllyal ejtett ki minden szót, mégis biztató és büszke mosolyt küldött felém.

Meghatottak szavai és nagyon boldog voltam amiért így gondolja. Minden vágyam az volt, hogy egyszer az ő szájából halljam ezeket a szavakat. Eddig is minden célom a győzelem volt de ez egy újabb ok, hogy nyerjek. Most már nem csak magam miatt tettem hanem apa miatt is. Bár egyikőnk se érzelgős típus most mégis magához ölelt én pedig boldogan fogadtam el szerető szorítását. 

Számomra ő egy példakép, egy bálvány. Láttam mennyi érmet és kupát nyert már és az az álmom, hogy én is elérjem mindazt amit ő.

Miután ölelése enyhült elengedtük egymást. Ezután maga köré hívta a többieket, akiknek szintén vázolta a verseny menetét és, hogy kikkel csapnak össze. Miután ezzel is megvoltunk, Brad indult elsőként az egyik sárkány ellen. Bátyám szokásos lazaságával ült autójába és hajtott a starthoz.

Az utolsó zászló lengetés után őrült sebességgel vágtak neki a csatának. Hamar eltűntek a szemünk elől. Mutató és középső ujjamat összekulcsolva imádkoztam, hogy Brad nyerjen. Mivel a pálya egy elég hosszú és kanyarokban gazdag szakasz ezért legalább 10 percbe telt mire újra feltűntek. Hatalmas sóhaj hagyta el számat mikor megláttam, hogy testvérem minimum 170-el hasítja át a kezdő pontot. 

Csapatunk minden tagja fel-le ugrált és Brad nevét skandáltuk. Azért is örültem, hogy nyert mert így vissza jött az önbizalma és most már ő is belátta, hogy igenis jó.

Mindenki sorra párbajozott míg végül utolsóként én is sorra kerültem titokzatos ellenfelemmel együtt.

Már épp indultam volna amikor apa vállamra tette kezét így vissza fordultam.

- Nagyon vigyázz magadra! Nem tudjuk mire képes és még az se kizárt, hogy esetleg csalással próbálkozzon.- szemében láttam a mérhetetlen haragot és elfojtott dühöt amit irántuk táplált. Bólintottam neki majd elindultam kocsimhoz és én is akárcsak a többiek a starthoz álltam.

Saját magam biztatására és tuningolására hangosan járattam a motort és egyszer-kétszer a gázra lépve felbőgettem azt.

- Nem túl veszélyes játék ez egy ilyen szépségnek?- kérdezte a mellettem álló idegen és egy magabiztos, perverz mosolyt villantott.

- Jobb vagyok mint hinnéd amit be is fogok bizonyítani.- vettem fel a flegma és egoista stílusomat.

- Csak nehogy baja essen annak a szép kis pofikádnak.- jegyezte még meg szinte már fenyegető hanglejtéssel. 

Erre már nem válaszoltam mert nem tartottam ezek után érdemesnek folytatni ezt a párbeszédet.

Meglengették a zászlót így teljes agyi kapacitásommal összpontosítottam. 

Még egy utolsó pillantást vetettem csapatomra és apára aki mosolyogva emelte hüvelykujját maga elé, jelezve ezzel, hogy sikerülni fog. 

Elérkezett az idő. Utolsó lengetésnél padlóig vagy még tovább tapostam a gázt így elindultunk. Hosszú ideig egymás mellett haladtunk és néha-néha oldalra pillantva láttam, hogy ellenfelem teljes lazasággal veszi az akadályokat maga előtt. Rettentően feldühített viselkedése ezért sebváltómhoz nyúlva még nagyobb sebességre kapcsoltam így az eddig mellettem haladó autót sikeresen leelőztem. 

Örültem neki de tudtam, hogy itt még nincs vége. Még nem szabad elengednem magam mert abból semmi jó nem sül ki.

Az utolsó kanyarnál, jártam és itt már éreztem a győzelem édes ízét ugyanis egyik oldalamon sem láttam az imént lehagyott kocsit.

A célvonaltól pár méterre azonban megjelent mellettem. Meg kell mondjam eléggé meglepődtem. És mivel váratlanul történt minden fogalmam sem volt, hogy ki hajtott át először a célon. 

Megálltam és feszülten hallgattam a hangos bemondót aki a győztest hirdette. 

- A párbaj nyertese pedig....