8. rész.

Sziasztok!
Mint már megszokhattátok, most is írok egy kis előszót!:) Bár most egy kicsit szomorú is vagyok! Annak nagyon de nagyon örültem, hogy több mint 50-en olvastátok az új részt és, hogy az oldalmegtekintésem már 2223. Aminek nem mellesleg borzasztóan örülök mivel még csak a 8. résznél tartok! Ami viszont eléggé rosszul esett az az volt, hogy az előző részhez összesen 3 kommentárt kaptam. Elkezdtem gondolkozni, hogy talán az én hibám és, hogy unalmas lett a rész vagy maga a sztori unalmas de ha ti is hasonló okokból nem komiztok akkor kérlek titeket, hogy adjatok tanácsokat, hogy hogyan is lenne jobb és, hogy min kellene esetleg változtatnom. Nem szeretnék könyörögni a kommentárokért hisz az csak akkor jó ha önmagatoktól írjátok nem pedig nyösztetés miatt! Szóval ha tanácsotok lenne vagy egyéb akkor nagyon várom!:)
Megígérem, hogy a következő részeket megpróbálom minél eseménydúsabbra és izgalmasabbra írni!:))
Nem is mondanék mást! Remélem azért páran elolvastátok " rövid " kis szösszenetemet!:)) A részhez pedig jó olvasást kívánok mindenkinek!:)

Ui: Ez még nem jelenti, hogy abbahagynám a blogot! Erről szó sincs hiszen látom, hogy azért olvassátok és ebből tudom, hogy érdekel pár embert a blog! Szóval erről szó sincs!:))


- És miről szeretnél beszélgetni?- kérdeztem tőle mivel beállt pár perce köztünk a kínos csend.

- Rólad!- válaszolta tömören és láttam arcán, hogy ideges. 

Nem értettem mégis mire érti és gondolatomnak hangot is adtam.

- Pontosabban?- furcsán mégis mosolyogva néztem rá, hogy oldjam egy kicsit a köztünk lévő feszültséget. Ugyanis volt. Szinte tapintani lehetett. Nem tudom miért hisz egy órája még önfeledten nevettünk és szórakoztunk most viszont... 

- Szeretnék többet tudni rólad! Mesélj magadról...kérlek.- vakarta meg tarkóját és figyelmesen fürkészni kezdte reakciómat. Látszott rajta, hogy fél de vajon mitől? Talán, hogy leordítom és itt hagyom vagy megütöm? Ha ez reggel történt volna nagy eséllyel ezt tettem volna de most... Nem értem mi van velem. Általában ha utálok valaki azzal kapcsolatban nem változnak érzéseim hacsaknem még nagyobb gyűlöletet táplálok iránta de most..most magamra sem ismerek. Valamiért amióta belenéztem csillogó szemeibe nem tudom őt utálni. Tara! Ez nem te vagy! És ne mondj ilyeneket.- parancsoltam magamra.

- Nos, hol is kezdjem.- sóhajtottam egy nagyot majd ülésemben oldalra fordulva szembe kerültem Justinnal.- a rosszabbik oldalamat már ismered- nevettem fel kínosan mire ő is így tett.- de tudnod kell, hogy én nem ilyen vagyok...vagyis nem mindenkivel. Alapból egy kedves lánynak tartom magam aki bár fiúsan viselkedik néha attól még érzések tömkelege van benne.- mikor utolsó szavaimat mondtam ki azonnal elhallgattam mivel most én ijedtem meg. Nem akartam, hogy gyengének lásson akárki is. Nem hagyhatom, hogy sebezhetőnek tűnjek. Évek hosszú és kemény munkájába került míg ezt a védőfalat magam köré tudtam építeni és elhitetni mindenkivel, hogy velem nem lehet packázni. Ha nem lennék olyan amilyen most a versenyeken sem vehetnék részt mert senki nem venne komolyan. Nem tudom, hogy Megbízhatok-e Justinban annyira, hogy levegyem jelképes álarcom és megmutassam valós énemet. 

- Miért hagytad abba?- kérdezte kíváncsian és tenyerét végig simította karomon amit azonnal elhúztam iménti eszmefuttatásom miatt. 

- Ne haragudj, csak azt szeretném, hogy megbízz bennem. Amit itt elmondasz, az itt is marad.- szavai kétségtelenül jól estek és további beszédre késztettek. 

- Mint említettem elég fiús természetem van. Ez miatt pedig nincs is sok lánybarátom csak egy, Mia. Nem szeretek vásárolgatni és egész nap lógatni a lábam. Pletykálni egyenesen utálok. Sokkal inkább köt le az, hogy az autómat szereljem vagy száguldozzak. Az számomra maga a mámor és a szabadság. Olyankor csak én létezek.

* Justin szemszöge

Miközben Tara beszélt csakis rá koncentráltam. Furcsa volt, hogy az a lány aki tegnap még a pokolra kívánt, most itt ül velem szemben és legféltettebb énjét tárja fel előttem. Örültem neki de lelkiismeretem is gyötört. Igen. Fájt, hogy talán a családján és a legjobb barátain kívül nekem nyílik meg, én pedig csak azért hallgatom meg, hogy felhasználjam ellene. Hogy miért? Mert egy szörnyeteg vagyok. De, hogy világos legyen, elmondok mindent. Minden akkor kezdődött amikor ide költöztünk. Persze ez sem volt véletlen mint ahogy az sem, hogy a szüleim Tara szüleit szemelték ki " jó szomszédoknak ". Mielőtt beköltöztünk volna apa leültetett és elmondott mindent. Elmondta, hogy mikor még kicsi voltam mi itt éltünk. És, hogy már akkor is ment a rivalizálás apa és Tara apja között. Minden versenyen ők párbajoztak. Akkoriban nem csak George ( Tara apja ) volt remek autóversenyző hanem apám is. Elmondta, hogy az egyik versenyen sikerült neki letaszítani a pályáról így ő nyerte azt. Akkor mint aki jól végezte dolgát a győzelem mámorában úgy döntött más pályákat is megakar hódítani. Így tovább álltunk. Minden szépen össze is jött. Két éve engem is bevett a csapatba így én is megérezhettem az elismerést és a tiszteletet. Ám pár hete egy itteni régi csapattársától meghallotta, hogy George és csapatának nyerőszériája törhetetlen. Minden versenyt megnyernek. Azt is elmondta, hogy George a lányát is a csapatba rakta és, hogy ő a legjobb köztük. Apát pedig újra megcsapta a kihívás szele így újra cuccoltunk és vissza jöttünk. Nálunk én voltam és vagyok a legjobb ezért apa úgy határozott, hogy mivel Tara velem egyidős, nekem van a legnagyobb esélyem a bizalmába férkőzni. Elmondta azt is, hogy George minden aljas módszert bevetett annak érdekében, hogy csalással megnyerje a versenyeket. Szinte azonnal rávágtam, hogy benne vagyok és, hogy mindent megteszek annak érdekében, hogy Tara bízzon bennem de mára már megbántam. Ő nem tehet arról, hogy az apja egy csaló mégis épp őt készülök kijátszani. Szörnyű érzés. Feladatom szerint mindent meg kell tudnom Taráról beleértve a taktikáit is. De már nem tudom mit tegyek. Szinte lehetetlen de érzek valamit iránta. Nem tudom mit látok benne. Egy új barátságot? Vagy talán szerelmet? Fogalmam sincs. Ő persze mit sem sejtve arról, hogy gondolataimba feledkeztem csak tovább mesél. És mikor azt kezdi el taglalni mennyire is szeret versenyezni és, hogy mit érez ilyenkor szemeiben boldogság és szenvedély bújik meg. Szavai izgatottságot sugároznak és hallani lehet, hogy már csak a gondolattól is dúl benne az adrenalin. Soha nem találkoztam még ilyen lánnyal. És ezért fáj, hogy ezt teszem vele. Nem vehetem el tőle élete legfontosabb tényezőjét. De ha nem teszem az tuti, hogy apa kitagad. 

Párszor már az is megfordult a fejemben, hogy még most elmondok neki mindent, hogy tiszta lappal induljak nála de mindig meghátráltam. Tudom, hogy akár most, akár később avatom be, ugyanaz lesz a vége. Meggyűlöl. Ezt pedig nem akarom! A közelében akarok lenni. Látni akarom a mosolyát, hallani akarom gyönyörű hangját. 

- Justin figyelsz te rám?- zökkentett ki kérdésével gondolataimból. 

- Persze!- erőltettem mosolyt arcomra ami igencsak nehezen ment.- ne haragudj de nekem most már mennem kell.- pillantottam órámra. Semmi kedvem nem volt még menni. Szerettem volna még vele maradni de tudtam, hogy ha itt maradok bármikor kérdezgetni kezdhet az én életemről is én pedig képtelen lennék neki hazudni. 

- Rendben!- mondta egy önfeledt nevetés kíséretében és a volánhoz engedett mivel még mindig ott ült.

Én is rámosolyogtam majd a kulcsot elfordítva beindítottam a kocsit.

- Justin!- szólt vissza mire azonnal és talán kicsit idegesen kaptam rá tekintetem.

- Igen?

- Köszi, hogy meghallgattál és remélem komolyan mondtad, hogy megbízhatok benned.- hajolt az ablakhoz és arcomhoz nyomta puha, dús ajkait.

- P..persze!- válaszoltam alig hallhatóan és szavai belülről kezdetek el marni. 

Ezután megfordult és bement. Amint becsukta maga után az ajtót arcomhoz kaptam és puszija helyét kezdtem simogatni. Szinte bizsereg az arcom és bár nem szabadna muszáj mosolyognom. Most már biztos vagyok abban, hogy többet érzek iránta mint szimpla barátság. Igen, ez annál jóval több!

Ezekkel a gondolatokkal hajtottam haza. Otthon alig, hogy beléptem máris apa hangját hallottam meg aki épp nevemet hajtogatta. Így ledobtam táskámat és dolgozó szobája felé indultam.

- Szia!- köszöntem és leültem asztalával szemben lévő kényelmes bőrfotelbe.

- Szia. Hol voltál?- kérdezte laptopjába merülve. 

- Tarával.- szinte suttogva ejtettem ki nevét, apa pedig érdeklődve kapta fel fejét.

- Na, és megtudtál már valamit?- féltem, hogy megkérdezni de tudtam, hogy elkerülhetetlen.

- Még nem. De figyelj...muszáj ezt csinálni vele? Ő nem tehet semmiről!- mondtam valamivel bátrabban de amint apa szigorú tekintettel figyelt sejtettem mi lesz a válasza.

- Igen Justin, muszáj! Ő George legnagyobb gyenge pontja és nem mellesleg ő a legerősebb is. Ezt te is tapasztaltad már a múltkor. Az lehet, hogy nálunk te vagy a legjobb de Tara mégis legyőzött és ez többször nem fordulhat elő! Értetted?- kérdezte mire kicsiket bólintottam és felmentem szobámba. 

Igen, én voltam akivel a múltkor Tara párbajozott és hiába adtam bele mindent ő mégis jobb volt. De most ez sem érdekelt. 

Gyorsan lezuhanyoztam és gondolataim százával feküdtem le.

* Tara szemszöge

Furcsa de jóleső érzés volt elmondani Justinnak mindent. Mintha most szabadultam volna meg egy hatalmas súlytól amit már régóta cipeltem. Rá kellett jönnöm, hogy teljesen félre ismertem. Valójában kedves. 

Mikor elköszöntem tőle arcára adtam egy puszit ezzel megköszönve, hogy meghallgatott. És nem bántam meg.  Talán még lehet köztünk nagyon jó barátság is aminek most már kifejezetten örülnék. Bár ez eddig is jóformán rajtam múlt. 

Beérve a lakásba teljes sötétség fogadott. Apró lépésekkel elbotorkáltam a villanykapcsolóig majd miután felkapcsoltam azt egy levelet találtam az asztalon.

" Szia kicsim!

Apáddal elmentünk moziba meg vacsorázni és valószínűleg elég későn érünk haza. Brad pedig Melissával ( Brad barátnője ) van és ott is alszik. Majd jövünk!

Puszi: Anya "

Megrántottam vállaimat majd szobámba igyekeztem és ruháimat ledobálva magamról gyorsan a kellemesen forró víz alá álltam. A fürdéssel végezve magamra kaptam egy szakadt, kinyúlt pólót és egy rövidnadrágot és aludni indultam.