9. rész.

Sziasztok!
Meghoztam az új részt! Tudom, hogy később jött mint szokott de ez a hetem elég zsúfolt volt és nem volt időm írni. Köszönöm szépen az előző részhez kapott kommenteket. Nagyon jól estek. Nagyon örültem mikor láttam, hogy már 2770 látogatóm volt eddig. Szintén jó érzés, hogy 11 rendszeres olvasom és 10 bloglovinos követőm van. Eszméletlenek vagytok. És nagyon remélem, hogy ez a jövőben csak gyarapodni fog!:)
Nem is húzom tovább az időt. Mindenkinek kellemes olvasást kívánok a részhez. Remélem tetszeni fog.
Várom a véleményeiteket!:)

* Hétvége

Mérhetetlenül boldog vagyok ugyanis újra itt a hétvége. Bár ma megtehettem volna, hogy 10-11 óráig aludjak, szinte percre pontosan 8 órakor kipattantak szemeim. Mosolyom levakarhatatlan volt arcomról több okból kifolyólag. Az első és még mindig a legfontosabb, hogy ma újra verseny és ismét a földbe döngölhetem azt az öntelt srácot akivel a múltkor párbajoztam. És bár ezen a héten kevesebbet tudtam gyakorolni a büntetés miatt de még így is jó esélyeket látok a versennyel kapcsolatban.
A másik szintén nyomós oka boldogságomnak Justin! Már egy hete, hogy minden délután a büntetésben vagyunk és a kapcsolatunk egyre jobb és jobb. Van, hogy gyerekesen bele feledkezünk a hülyéskedésbe de tudok vele komolyan és mélyrehatóan is beszélgetni. Elgondolkodtat ez az egész.
Ha továbbra is távolságtartó maradok vele, akkor nem ismerem meg azt a kedves és megértő fiút akit kitudja miért elrejt magában és csak olyan személyek előtt tár fel akiket érdemesnek tart rá. És örülök, hogy azon kevés emberek közé tartozok akiben megbízik. Azonban ez nem változtat a tényen, hogy még mindig nem vagyok tisztában az érzéseimmel és a gondolataimmal. Az érzéseim azt sugallják, hogy Justin egy jó barát de amikor bele nézek a szemeibe valamiért szívem kiakar ugrani helyéről és szaporábban veszem a levegőt. Agyam határozott impulzusokat gyakorol rám és folyton megszólal bennem egy kis hang, hogy nem engedhetem magamhoz közel. Nem vonzódhatok hozzá. Agyam nagyon jól tudja, hogy nekem céljaim, terveim vannak a versenyzéssel és egy fiú miatt felrúgni mindezeket hiba. És talán igaza van. De mi van ha mégsem? Egyenlőre nem tudom a pontos választ az általam feltett temérdek kérdésre.

Gondolkozásomnak véget vetve megráztam fejem és mosolyogva leszaladtam a konyhába ahol csak Brad és anya volt.
- Sziasztok!- köszöntem és leültem a még gőzölgő reggelim elé.
- Neked is szívem! Na de én sietek. Majd jövök srácok.- köszönt el sietősen anya.
- De hova sietsz ennyire?- kérdeztem értetlenkedve ugyanis anyu mindig is kimért és nyugodt természetéről volt híres. Soha nem láttam, hogy siet vagy kapkod.
- Ma elmegyek Pattievel egy amolyan " csajos napra".- rajzolt idézőjelet kezeivel a levegőbe és arcára hatalmas mosoly ült ki. Mint már említettem anyának nincsenek barátnői vagy barátai. Nem dolgozik mivel főállású háziasszony. Alig mozdul ki itthonról. És most, hogy én is ilyen jóba vagyok Justinnal nagyon örülök, hogy anya és Pattie ilyen jól elvannak együtt. Azért viszont csak imádkozni tudok, hogy a két anyuka ne " tervezgessen ".
Adott egy-egy puszit és már el is tűnt az ajtó mögött. Falatozni kezdtem a palacsintámat ahogy azt bátyám is tette.
- Nincs kedved a verseny előtt egy privát összecsapáshoz?- kérdeztem Bradet szokásos sunyi mosolyommal.
- Bocsi hugi de ma Melissával megyek moziba.- mosolygott vissza és a mosogató felé indult.
Meg kell mondjam, hogy ki nem állhatom Melissát. Amióta csak együtt vannak folyton kisajátítja magának Bradet. Néha olyan érzésem van mintha rám is féltékeny lenne. Ezenkívül egy igazi hisztis pláza cica aki folyton rinyál és nyavalyog. Tavaly karácsonykor például megkérte anya, hogy vágja fel a hagymát és végig fujjogott majd mikor már majdnem végzett letört az egyik körme ami miatt vagy egy órán keresztül sírt.
Szívem szerint felpofoztam volna de testvérem miatt nem tettem. Tudom, hogy őt elvakítja a szerelem és nem látja Melissa igazi énjét. De amíg nem kell vele egy levegőt szívnom addig nem érdekel.
Beletörődve ebbe elmostam tányéromat és a kanapéra huppanva telefonomat elővettem farzsebemből majd barátnőmet tárcsáztam. Pár csörgés után fel is vette.
- Sziaaa!- kiabált szokásosan a telefonba amitől kissé beszakadt a dobhártyám.
- Neked is szia!- köszöntem neki és szemeimet forgattam bár ő ezt nem láthatta.- arra gondoltam csinálhatnánk  ma valamit!- dobtam fel neki ötletemet mire gyanúsan elcsendesedett a vonal másik végén.
- Ne haragudj Tara de ez most nem fog menni. A mai napot Daniellel töltöm. Már rég voltunk kettesben.- magyarázkodott és kétségtelenül szíven ütött, hogy ő sem ér rá. De ha nem is teljesen, mégis megértem őket.
- Semmi gond!- sóhajtottam hatalmasat.- akkor majd este találkozunk. szia!- köszöntem el tőle és el tettem telefonomat.
Na most mit csináljak? Mindenki szerelmes napot tart én pedig itt vagyok egyedül és fogalmam sincs mivel üssem el az időt. Ekkor azonban eszembe jutott egy kósza gondolat. Azonnal felrohantam szobámba és elkezdtem kukámban turkálni. Hossza keresgélés után megtaláltam egy papírlapot amire még Justin írta le a számát.
Be pötyögtem a számot és ágyam szélén vártam, hogy felvegye.
- Hallo?- szólt bele még kicsit álmos hangon.
- Szia! Tara vagyok!
- Oh szia! Mi a helyzet?- kérdezte és szinte biztosra vettem, hogy mosolyog.
- Csak arra gondoltam, nincs kedved egy kicsit átjönni hülyülni?
- De persze! 20 perc és ott vagyok!- jelentette ki és köszönés nélkül letette a telefont.
Én is elraktam telefonom és kiültem a szobámból nyíló teraszomra amiről gyönyörű kilátás nyílt a város nyüzsgő forgatagára. Amint ott ültem és hagytam, hogy arcomat simogassa a hűs nyári szellő, gondolataim ismét magukkal ragadtak. Lehet, hogy nem volt a legjobb ötlet Justint áthívni. Hisz bár barátként gondolok rá szívem viselkedése nem hagy nyugodni. Nem értem miért érzem furcsán magam ha vele vagyok.
Míg én ezeken morfondíroztam, egy kezet éreztem meg vállamon amitől egy kicsit megijedtem mivel hangokat nem hallottam így sikeresen a földön landoltam.
- Bocsi nem akartalak megijeszteni csak nem válaszolt senki így feljöttem.- mosolygott rám Justin és kezét nyújtotta, hogy felsegítsen amit el is fogadtam.
- Semmi gond!- szólaltam meg kicsivel később.
- És mit szeretnél csinálni?
- Talán beszélgessünk!- mondtam mire egy aprót bólintott és leült mellém.
- Kérdezhetek valamit?- kérdezte kisfiús szégyenlősséggel amin kénytelen voltam nevetni.
- Persze!- sóhajtottam egyet és hátra dőltem székemben.
- Mi a legnagyobb álmod? Mi az amit nagyon szeretnél elérni?- meglepett kérdése de nem tartott sokáig míg kitaláltam mi is lenne az.
- Tudod nekem mindenem az autók és a versenyzés. Kiskorom óta ezt csinálom és ez teszi ki életem legnagyobb részét. Már nagyon sok mindent elértem. Kupáim, okleveleim vannak de amit mindennél jobban szeretnék ahhoz még kevés vagyok. Sok mindent kell még tennem, hogy azt az álmomat elérhessem.
- És mi lenne az?- hangja lágyan és kíváncsian csengett.
- Minden évben megrendezésre kerül egy hatalmas bajnokság New York-ban. Az ország legjobbjai versenyeznek egymással és aki itt nyer, az a legnagyobb tiszteletet és elismerést kapja ebben a sportágban. - soroltam álmom részleteit és láttam, hogy érdeklődve figyeli mindazt amit mondok.

* Justin szemszöge

Elképesztő ez a lány. Szinte rémisztő számomra, hogy pontosan ugyan arra vágyik amire én is. Amióta hallottam a New York-i nagy versenyről én is rengeteget álmodozok arról, hogy egyszer megnyerem azt. De most mint egy buborék, úgy pukkant ki ez az álom. Elsősorban tudom, hogy akármennyire is igyekeznék soha nem tudnám őt legyőzni és már nem is szeretném. Szörnyű ez a kettősség ami most bennem van. És minél közelebb kerülök Tarához annál rosszabb. Nem tehetem meg vele, hogy ennyire félrevezessem. De ha nem teszem Apa kitudja mit tenne. Eddig könnyű volt hisz Tara utált. De most, hogy ilyen közel kerültünk egymáshoz teljesen más érzéseim vannak. Valahányszor a versenyekről beszélek vele mindig azt a felbecsülhetetlen csillogást látom szemeiben és olyan élvezettel mesél róla, hogy öröm hallgatni. Más fiú boldog lenne a helyemben ha találna egy lányt akinek teljesen azonos az érdeklődési köre mint nekem én mégsem vagyok az mivel ő erről nem tudhat. Nem tudhatja, hogy az én életem is hasonló az övéhez. Fogalmam sincs mit tegyek . De ez nem mehet így sokáig.
- Justin hallasz te engem?- lóbálta meg kezét arcom előtt amire felkaptam fejem. Valószínűleg megint elmélázhattam.
- Persze. Mit is mondtál?- néztem rá zavartan mire elmosolyodott.
- Csak van egy remek ötletem ha téged is érdekel.- nézett rám csillogó barna szemeivel amik szinte megbabonáztak.
- Hogyne! Mondd csak!
- Arra gondoltam, hogy megmutatnám neked a pályát.- állt fel a székből és magára vette vékony pulcsiját ugyanis időközben kicsit lehűlt a levegő.
- Őő...oké...miért ne.- válaszoltam kisebb hezitálás után. Nem voltam benne biztos, hogy ez jó ötlet mert talán ott vannak a fekete sárkányok és ha meglátnak akkor tuti lebukok Tara előtt. Ráadásul ha tudná, hogy ma újra ellenünk fog párbajozni....
- Szuper akkor induljunk.- rohant szobájába én pedig követtem. Ő beült kocsijába én pedig sajátomba. Egész úton csak azon imádkoztam, hogy ne legyenek ott. Nem a terv miatt aggódtam. Az már kevésbé érdekel. De ha most minden kiderül biztos vagyok benne, hogy Tara soha többet nem állna velem szóba. Ez pedig most maga a halál lenne számomra.
- Itt is vagyunk.- mondta mikor kiszálltunk kocsijainkból majd a korlátnak dőlve egy hatalmasat szippantott a levegőből.- ez a második otthonom.
- Nagyon szuper hely!- fordultam körbe tengelyem körül és úgy tettem mint aki most jár itt először.
- Az biztos.- nevetett fel.- gyere versenyezzünk!- találta ki ezt a nem épp kellemes ötletet.
- NE!- kiáltottam fel talán túl feltűnően és mikor láttam, hogy furcsán néz rám megpróbáltam menteni a menthetőt.- Mivel te profi vagy én pedig semmit sem tudok. Esélyem se lenne ellened. Azon kívül baj van a motorral és nem akarom túl hajtani.- találtam is mentségemet és közben szidtam magam amiért ezt művelem. De most még nincs más választásom.
- Rendben.- mondta kicsit csalódottan.- pedig jó lett volna egy kicsit gyakorolni az esti párbaj előtt. Ma mindenképp lenyomom azt a nagyképű seggfejet!- csapott öklével tenyerébe és szemei szikrákat szórtak. Én pedig hatalmasat nyeltem. Pontosan tudtam, hogy én lennék ez a bizonyos seggfej.- De azért este eljöhetnél megnézni.
- Sajnos nem fog menni. Ma...ma van az egyik barátom születésnapja és házi bulit rendez én pedig már megígértem, hogy ott leszek.- találtam ki újabb hazugságomat és éreztem, hogy megfulladok.
- Semmi gond! Talán majd máskor.- mosolyodott el de szemén láttam, hogy csalódott.
Ezután vissza szálltunk autóinkba. Ő haza ment és én is.
Nem tudom, hogy leszek képes a szemébe nézni este....