21. rész.

Sziasztok!

Ismét megérkezett a legújabb rész! Viszont a várakozás most nem az időhiány miatt volt. A részt már napokkal ezelőtt megírtam, de úgy éreztem, hogy nagyon kevés a kommnetek száma! Számtalanszor elmondtam már, hogy mennyit is jelent nekem ha írtok pár sort ( tisztelet a kivételnek ).

Több oka is van miért esik ez rosszul. Ez már a harmadik blogom, és a vélemények száma mindig csak ritkán haladja meg a 3-4-et. A rendszeres olvasóim száma ( akiknek köszönöm, hogy feliratkoztak ) 29, ami jobb esetben azt jelentené, hogy- ha nem is mindenki - de a többségetek írna nekem!

Ha esetleg ez az én hibám szerintetek akkor nyugodtan írjátok meg és ha tudok változtatok rajta!

Az eddigi véleményeket és visszaigazolásokat nagyon szépen köszönöm!:)

Mint mindig most is várom a véleményeitek!

Kellemes olvasást mindenkinek:)

Egy szemhunyásnyit sem aludtam az éjszaka hisz folyton csak Justin járt az eszemben.

Szörnyű és egyben furcsa is volt a gondolat, hogy alig pár méterrel van tőlem távolabb. Nem tudtam ki verni a fejemből, hogy a saját apja tette ezt vele. És ami ugyancsak feltűnt, hogy Pattie arcán is zúzódások éktelenkedtek. Biztos vagyok benne, hogy őt is Jeremy bántotta.

- Jó reggelt!- köszönt be kedvesen az egyik nővér.- hogy vagy?

- Kicsit fáradtan de egyébként jól köszönöm.

- Át kötözöm a sebedet.

- Rendben.

- Elnézést! Lehet valamit tudni Justin Bieber állapotáról?- kérdeztem hisz már nagyon kíváncsi voltam és egy itt dolgozó biztos több információval tud szolgálni.

- Sajnos nem sok javulás történt amióta behozták. Az a szerencséje, hogy egészséges és életerős különben nem biztos, hogy túl élte volna a támadást.

- Értem. És azt nem lehet tudni, hogy ki volt a tettes?- kérdeztem gyanútlanul.

- Erről nem tudunk semmit.

- Be lehet hozzá menni?

- Csak család tagok mehetnek a beteghez és ők is csak rövid időt tölthetnek bent.- mondta majd elpakolta a kötszereket és elhagyta a szobámat.

Francba! Ha csak családtagok mehetnek be akkor esélyem sincs látni. Vagy mégis?

Soha nem voltam az a típus aki be tartja a szabályokat! Látnom kell őt!

Sikerült megfigyelnem, hogy kettőkor nővérváltás van és ilyenkor tíz-tizenöt percre teljesen üres a nővérpult. Tehát ez az egyetlen esélyem, hogy be lopózzak Justin szobájába.

Nagy nehezen elérkezett a két óra és szobám kicsi ablakából figyeltem mikor hagyja el mindenki a helyét. Mikor már nem láttam egyetlen ápolónőt sem nagy levegőt vettem és gyors léptekkel elindultam Justin szobája felé. A rövid úton szívem kiakart ugrani helyéről. Látni akartam de nem voltam felkészülve mi is fogadhat majd engem. Elképzelésem sem volt, hogy milyen súlyos lehet az állapota!

Ajtaja előtt nem sok időm volt tétovázni hiszen az idő ellenem játszott. Határozott mozdulattal nyomtam le a kilincset és lopóztam be a szobába de amint szembe kerültem a rideg valósággal, szememből azonnal hullani kezdtek a könnyek. Leírhatatlanul szörnyű érzés volt látni őt ahogy csövek takarják testét és gépek zúgnak mellette. Hirtelen minden elszántságom és bátorságom elszállt és csak álltam percekig az ajtóban mint akinek földbe gyökerezett a lába. De mivel tudtam, hogy kevés időm maradt újra összeszedtem magam és közelebb mentem majd leültem ágya melletti kis székre.

- Szia Justin!- motyogtam könnyes szemekkel és reméltem, hogy hallja amit mondok.- nehéz téged így látnom. Tudom, hogy nem épp a legszebb módon váltunk el de rájöttem....rájöttem, hogy nem tudlak elfelejteni és még mindig szeretlek! Te tanítottál meg arra, hogy az érzéseink nem az ellenségeink. Rengeteg boldog percet köszönhetek neked és szeretném ha tudnád...én..én melletted vagyok.

Utolsó mondataim suttogva hagyták el számat hisz könnyeimtől nehezen tudtam megszólalni. 

Bár kihasznált és aljas módon átvert mégsem tudok rá haragudni. Miért van ez? Hogy tudok valaki olyat szeretni aki elárult? Akinek csak arra kellettek az érzéseim, hogy ellenem fordítsa azokat? 

Merültek fel benne a kérdések de bármennyire is gondolkoztam sehogy nem találtam rájuk a megfelelő választ. De talán azért mert ezekre nincs is válasz. Talán azért mert a szerelem nem logikus és nem reális. A szerelem csak úgy van. És erősebb minden másnál. Nem tudhatom!

Töprengésemet az ajtó kilincsének jellegzetes nyikorgása zavarta meg majd belépett....