26. rész.

Sziasztok!

FONTOS!!!

Ismét jelentkezek nektek a legújabb résszel amit remélem élvezettel fogtok olvasni!:) 

Túl sok mindent nem szeretnél most mondani csak két dolgot! Az első az, hogy újra bevezetem komment kérdéseket. Mostantól minden rész végén találtok 5 kérdést, de ha a kérdéseken kívül is van mondanivalótok azt is szívesen várom. A másik pedig, hogy a következő rész 10 komment után fog érkezni!

Kellemes olvasást mindenkinek és várom a kommentárjaitokat! Hajrá!!!:)

- Most hova megyünk?- kérdeztem, hogy megtörjem a csendet.

- A legjobb barátomhoz! Nála biztonságban leszünk.- mondta s közben az utat pásztázta.

Ezután nem beszélgettünk. Csak csendben ültünk egymás mellett. Húsz perc utazás után egy gyönyörű házhoz értünk majd mikor leállt a motor kiszálltunk, kivettük csomagjainkat és a ház felé siettünk. Justin kopogás nélkül tépte fel az ajtót, én pedig csak követtem őt.

- Azonnal megyek!- szólalt meg egy hang az emeletről.

Mi pedig leültünk a kanapéra amíg várakoztunk.

- Tudod féltem, hogy elhagysz!- suttogtam Justinnak aki hirtelen rám kapta tekintetét.

- Soha nem tennék ilyet! Fontos vagy nekem és szeretlek.- suttogta ő is majd állam alá nyúlt és apró csókokkal hintette be ajkaimat.

- Nos, szerelmesek üdv itt nálam.- hallottunk meg valakit a hátunk mögött ám mikor megfordultam a legkevésbé sem számítottam arra amit láttam.

Mint valami sóbálvány álltam és néztem az előttem álló fiúra aki szintén sokkot kapott.

- Tara?- nyögte ki nagy nehezen.

- Tyron?- szólítottam én is nevén de ennél többet nem tudtam mondani.

- Ti ismeritek egymást?- kérdezte Justin teljesen össze zavarodva és szemei kettőnk közt cikázott.

- Én...én nem maradhatok itt!- Válaszoltam gyorsan majd kifutottam az ajtón.

Hogy is maradhattam volna annak az embernek a házában aki évekig keserítette az életemet. Átvert és megalázott. Igen! Ő az a Tyron aki évekkel ezelőtt padlóra küldött és szó nélkül lelépett. És bár megfogadtam, hogy bosszút állok rajta, nem számítottam arra, hogy a viszontlátás ennyire nehéz lesz. Furcsa érzés, hogy olyan személyekkel közt vagyok akik elárultak. De Justin mégiscsak más tészta! Ő nem hagyott itt és még mindig mellettem van. Tyron viszont...

- Jól vagy?- érintette meg Justin a vállamat.

- Persze csak....csak menjünk innen. Kérlek!- szólaltam meg nehezen mivel hangom elcsuklott.

- De mi a gond? Itt nem találnak meg! Ezért ne idegeskedj!- mosolygott rám így rájöttem, hogy Tyron semmit nem mondott el neki.

- Nem az a gond! Üljünk le és elmondok mindent.- mondtam és a tornác szélére kuporodtunk.

- Szóval?- siettetett.

- Évekkel ezelőtt ismertem meg Tyront. Ő is versenyzett egy ellenséges csapatban. Járni kezdtünk de elárult.- hajtottam le fejemet és egy nagy sóhaj után folytattam.- miután átvert eltűnt. Éveken át nem találkoztam vele viszont pokollá tette akkor az életemet. Megfogadtam, hogy bosszút állok rajta de most valahogy jobban vágyom arra, hogy minél messzebb legyek tőle.- folytak le sós cseppjeim arcomon amit Justin azonnal gondosan le törölt

- Ezt nem tudtam.- szólalt meg és hangjában érezni lehetett a sajnálatot.- szóval ugyan azt tette mint én...

- Nem egészen! Míg ő itt hagyott te kiálltál mellettem.- mondtam egy kisebb mosolyt arcomra öltve.

- Azonnal elmegyünk innen de még valamit meg kell tennem.- mondta és felállt mellőlem.

Fogalmam sem volt mit akar ezért követtem. Amint beértünk Tyron még mindig ugyanúgy állt és értetlenül nézett maga elé. Justin gondolkozás nélkül oda sietett és egy jobb horgossal a földre terítette.

- Haver ezt most miért kaptam?- kérdezte Tyron arcát simogatva.

- Sok mindenért! Első sorban azért mert átverted Tarát. Másodszor pedig azért mert gyerekkorunk óta a legjobb barátok vagyunk és ezt elhallgattad előlem.

- Ne haragudj! És te se Tara!- nézett sajnálkozón mindkettőnkre.

- Sajnos már késő. Mostantól felejts el minket!- mondta Justin megvetéssel és haraggal.

Felkaptuk csomagjainkat és a kocsihoz siettünk. Úgy siettünk el mintha valaki üldözne minket. Ám amint kiértünk a városból, szerelmem lelassított és megállt egy kihalt részen. Percekig csak nézett maga elé és nem tudtam mit tegyek. Talán sok volt neki is ez a rengeteg esemény.

- Neharagudj!- szólalt meg hosszú hallgatás után.

- Mégis miért? Épp most bántál el Tyronnal. Inkább te ne haragudj amiért így kellett mindent meg tudnod.

- Nem te tehetsz róla! Csak nehéz felfogni, hogy pont ő szúrt hátba!- nagyon megsajnáltam őt. Fájt így látnom. Én már feldolgoztam nagyjából ezt az egészet, neki viszont még csak most kell.

- Inkább felejtsünk el mindent! Kezdjünk tiszta lappal és hagyjunk itt mindent.- szorítottam meg kezét.- tudom, hogy nem lesz egyszerű de én itt vagyok és segíteni fogok.

- Igazad van! Ehhez a városhoz szinte csak rossz emlékek fűznek. Itt az ideje, hogy boldogok legyünk...együtt!- mosolygott rám majd beindította a kocsit és tovább hajtottunk.

Nem tudtam merre megyünk de bíztam Justinban így nem is kérdeztem, majd rövid időn belül lecsukódott szemem és álomba merültem az autó nyugtató morgására.

Már világosodott amikor kinyitottam szemeimet és észre vettem, hogy nem a kocsiban vagyunk. Ijedten ültem fel és néztem körbe.

- Jó reggelt édesem!- köszöntött Justin majd közelebb jött és megcsókolt.

- Hol vagyunk?- kérdeztem mosolyogva hisz még mindig csókja hatása alatt voltam.

- Hajnalban megtaláltam ezt a kis motelt és gondoltam rövid ideig meg tudjuk itt húzni magunkat.- válaszolta.

- Remélem most már minden rendben lesz!- mondtam majd ki kászálódtam a puha ágyból és táskámban kutattam ruhadarabjaim után.

- Ha kész vagy el viszlek reggelizni!- mondta, s a tv-t kapcsolgatta.

- Ez remek ötlet.- mosolyogtam rá, amit viszonzott.

Ahogy kész lettem gyomrom hatalmasat kordult így sietősen indultunk el reggelizni.

Rövid út vezetett ez első kis bisztróhoz ami kellemesen hangulatos volt. Besétáltunk és választottunk egy asztalt majd helyet foglaltunk.

- Sziasztok! Mit hozhatok?- kérdezte egy kedves középkorú hölgy.

- Én egy kávét és egy rántottát szeretnék kérni.- válaszoltam mosolyogva.

- Nekem is ugyanez lesz.- reagált Justin is majd a hölgy el tűnt a konyha irányába.

- Nem bántad meg, hogy el jöttél velem?- kérdezte Justin és kicsit meglepett kérdése.

- Egyáltalán nem! Csak anyát és Bradet sajnálom de tudom, hogy megértenék.

- Nekem is hiányoznak anyáék. De ők is tudják, hogy mit miért teszek. És támogatnak.- villantotta meg gyönyörű fogsorát.

Kérdése után furcsa érzések kavarogtak bennem. Amióta elszöktünk nem is gondoltam arra, hogy mi van anyáékkal. Talán már rég kerestetnek. Szívem szerint szólnék nekik, de nem tudom helyes lenne-e. Nem tudom, hisz bármikor elszólhatnák magukat. Ám lelkiismeretem nem hagy nyugodni...

- Nekem még van egy kis dolgom édes de sietek vissza!- kiabált Justin az ajtóból de amint ki mondta utolsó szavait el is tűnt.

Nekem viszont ez pont kapóra jött ugyanis elhatároztam, hogy Bradnek elmondok mindent. Talán őrültség de tudom, hogy benne megbízhatok és azt is, hogy ő meg tudja nyugtatni anyát. A telefonom után nyúltam majd kikerestem testvérem számát és a hívásra kattintottam.

- Te vagy az Tara?- hangja zaklatott volt.

- Igen, én vagyok! De most figyelj rám!- kértem meg hangommal komolyságot sugallva.- tudom, hogy aggódtok és pont ezért szeretnék szólni, hogy minden rendben van.

- De mégis hol vagy?

- Justinnal elszöktünk.- mondtam határozottan.- de ne szólj senkinek kérlek! Senki nem tudhat róla. El kellett jönnünk.

- És most hol vagytok? Oda megyek!- jelentette ki.

- Ne! Vagyis még ne.- kiáltottam a telefonba.

- Rendben. De mikor láthatlak?

- Amint lehetőség lesz rá de most még türelmesnek kell lenned. Justin nem tudja, hogy szóltam. De most le kell tennem úgy hallom meg jött.- suttogtam majd köszönés nélkül kinyomtam a készüléket.

Ki sétáltam a nappaliba de a tiszta törölközőkből rá jöttem, hogy csak a takarító járt itt. 

Úgy gondoltam ha már kettesben lehetünk- elvégre ezért szöktünk el - meg lepem szerelmemet egy romantikus vacsorával. Bár a főzőtudományom kimerül a spagettinél, mégis megpróbálok össze hozni valamit.

Szerencsére minden hozzávaló meg volt így kipakoltam őket majd neki láttam a főzésnek. Választásom a tejszínes csirkemellre esett amit a szakács könyvbe bújva próbáltam elkészíteni. 

- Eddig minden rendben!- mosolyodtam el, figyelve a sütőben piruló ételt ám talán túl hamar szóltam el magam ugyanis....

Kérdések:

1. Mit gondoltok Tyron árulásáról?

2. Justint, Tarát, vagy esetleg Tyront sajnáljátok?

3. Szerintetek most már biztonságban vannak, hogy el szöktek?

4. Mi a véleményetek Tara apjának viselkedéséről? ( előző rész )

5. Szerintetek Brad el mondja valakinek, hogy Tara és Justin elszöktek?