28. rész.

Sziasztok!

Nagyon nagyon nagyon sajnálom, hogy ismét ilyen sok várakozás után tudtam, hozni csak a részt! De sajnos az utóbbi időben még csak gondolni sem volt időm a blogra. Remélem mindenki meg érti ezt! De most itt vagyok és újra itt egy új rész új dolgokkal! 
Köszönöm szépen az 5 kommentárt amit kaptam az előz részhez! Bár meg szabtam nektek nem rég egy limitet ( ami sajnos nem jött össze ) mégis örülök hisz azok akik írtak nekem mosolyt csaltak az arcomra! Mindig örömmel olvasom a véleményeiteket és boldog vagyok hogy ennyire tetszik a történet! El sem hiszitek mennyire jó érzés azt olvasni pl: " ez a legjobb blog "!
Egyszóval köszönöm szépen még egyszer és remélem tetszeni fog ez a rész is és ismét várom a véleményeiteket!

Amint szememről lekerült a kendő olyan dolog tárult elém ami valóban meglepetést okozott számomra.
Egy kis ház állt velem szemben amit gyönyörű kert ölelt körbe. Mindent fák és virágok borítottak a házikó pedig középen állt a maga kis egyszerűségével.
Miután vissza tértem a valóságba Justin felé fordultam aki csak mosolyogva várta véleményemet meglepetéséről. Ám akárhányszor szóra nyitottam volna a szám, hang soha nem jött ki. Többszöri próbálkozás után meguntam így hosszú szenvedélyes csókkal tudattam, hogy mennyire tetszik ajándéka.
- Szóval örülsz?- kérdezte levegő után kapkodva.
- Milyen kérdés ez? Ez...ez...ez valami fantasztikus. Teljesen az én stílusom és mindig is ilyen házban szerettem volna élni!
- És még belül nem is láttad!- fogta meg kezemet majd maga után húzott én pedig tiltakozás nélkül futottam szerelmem után.
Amint beértünk szemeim újra nagyra nyíltak és tátott szájjal jártam körbe új otthonunkat.
Bár kívülről régimódinak tűnhet, belül annál inkább modern az elrendezés.
- Valami azt sugallja, hogy te rendezted be!- vágtam gondolkozós fejet, mire mind a ketten nevetni kezdtünk.
- Igyekeztem!- vont vállat mosolyogva Justin.
A konyha padlóját fekete csempe borította a berendezés pedig piros színben virított. A nappaliba érve valamivel szolidabb színek domináltak. Középen egy bézs színű kanapé terült el előtte egy kis dohányzó asztalkával. Szemben pedig egy hatalmas, nagy képernyős plazma TV ácsorgott. A falak pedig barack színűre voltak festve.
- Ez valami elképesztő!- csodálkoztam rá újra és újra.
- Gyere mutatok valamit!- mondta Justin halkan, majd kezünket össze kulcsolta és ki vezetett a hátsó udvarra ahol egy hatalmas dió fa terebélyesedett el, ágairól pedig egy gyönyörűen kifaragott hintaágy lógott.
Amint megláttam azonnal oda siettem majd mikor szerelmem is utol ért együtt vettük birtokba. Összebújva, csendben ringatóztunk pár percig majd a mellettem ülő fiú megszakította ezt.
- Tudod...mindig is erre vágytam!- kezdte mondandóját egy jól eső sóhaj kíséretében.- mindig akartam egy kis házat ahol életem szerelmével élhetek. Úgy érzem, hogy most már minden helyre fog jönni, és boldogok lehetünk.- mutatott körbe majd rám nézett csillogó szemekkel.
- Ezt én sem mondhattam volna szebben.- válaszoltam halkan mintha csak titkolóznék valaki előtt ám csak jól esett a csend.
Válaszképp csak rám mosolygott majd állam alá nyúlt így kissé fel emelve fejemet és lassan közeledni kezdett felém. Ajkaim ajkaihoz értek és ha lehetséges még nagyobb nyugalmat éreztem magam körül. Csókunkba bele mosolyogtam hisz Justin kezei elkalandoztak így derekamat simogatta ujjaival, kicsivel később pedig haladt egyre lejjebb.
- Akarlak!- suttogta vágytól fűtött hangon.
- Itt?- kérdeztem vissza meglepődve.
- Miért? Senki sem lát!- villantotta rám kaján, rossz fiús mosolyát.
- Talán majd máskor.- szóltam rá hisz még van mit elintézni a házban ahogy elnéztem.
- Rendben.- nézett kissé szomorkásan.


* 1 héttel később

- Justiiin!- kiabáltam hangosan a konyhából mivel már tíz perce ezt teszem és semmi.
- Tessék kicsim!- termett mellettem hercegem egy rózsával a kezében.- Ezt neked hoztam.- nyújtotta felém.
- Köszönöm! Ez nagyon szép. Viszont kicsit segítened kellene. Kérlek hozd ide a szekrényből a sót.- kértem mire oda sétált, majd vissza kezében az említett tárgyal.
- Köszi!- mondtam kissé feszülten.
- Ne aggódj! Minden rendben lesz!- ölelte át derekamat és apró puszikkal halmozta el vállamat.
- Nagyon remélem!
Hogy miért vagyok ideges? Mire ez a felhajtás? Az oka egyszerű. Hosszú idő óta újra láthatjuk a testvéreinket. Bár az kissé elszomorít, hogy anya nem tud jönni viszont már ez is több mint a semmi.
Meg beszéltük velük, hogy csak ketten jöjjenek mivel így talán apa nem fog gyanút!

***

- Már minden kész van! Hol lehetnek?- toporogtam az ablak előtt  hátha meg látom a közeledő autót.
- Nyugalom szívem! Jazzy biztos megint sokáig tollászkodik!- nyújtózott el a kanapén Justin.- ahogy ismerem a húgomat nem öt perc mire elkészül!- mondta nevetve.
- Rendben akkor addig melegen tartóm a vacsorát.- siettem vissza konyhába és kavargatni kezdtem a spagetti szószt - igen, tudom. Nem valami nagy vacsora de örülök, hogy ehetőre el tudtam készíteni mindenféle sebesülés nélkül - amikor is csöngettek. Le vettem magamról kötényemet majd a nappaliba siettem, hogy üdvözöljem őket, ám nagy meglepetésemre három ember állt az ajtóban a várt kettő helyett!
- Végre meg jöttetek!- pacsizott le Justin és Brad majd szerelmem Jazzyhez lépett és szorosan magához ölelte.
Én pedig bár mennyire is örültem nekik, teljesen le voltam fagyva a harmadik személy láttán,
- Sziasztok!- szólaltam meg halkan majd közelebb léptem feléjük és Brad füléhez hajoltam, hogy csak ő hallhassa amit mondani készülök.
- Ki jönnél velem egy kicsit a konyhába?- rántottam meg erősen karját és húzni kezdtem az említett helyiség felé.- őt minek hozta magaddal?- böktem a nappali felé ahol Melissa fintorogva vizsgálta lakásunkat.
- Ne haragudj hugi! Tudom, hogy nem vagytok oda egymásért de addig nyaggatott amíg bele nem mentem, hogy el hozom.- próbált meg magyarázkodni.
- És ha valakinek el mondja, hogy hol vagyunk?- kezdtem bele gyanakvásomba.
- Ugyan Tara! Attól mert szeretem, még én is látom, hogy nem egy zseni! Szerintem már most nem tudja milyen úton jöttünk.- mosolyodott el és mondata hallatán én sem tettem másképp.
- Nagyon ajánlom, hogy igazad legyen!- emeltem fel mutató ujjamat fenyegetés képpen.
- De azért kérlek ne öljétek meg egymást ma este!- kérlelt boci szemekkel bátyám.
- Ezt sajnos nem ígérhetem meg!- mondtam sejtelmesen majd vissza indultunk a nappali felé.
- Szia Melissa! Hogy én milyen régen nem láttalak! De örülök neked!- tártam ki karomat, villantottam egy báj mosolyt, ám hangom szarkasztikussága jelezte nem tetszésemet.
- Szia Tara! Én is nagyon örülök.- jelentette ki unottan és még csak rám sem nézett közben.
- Én megölöm!- morogtam orrom alatt de bátyám és Justin meg hallották így két oldalt belém karoltak, ezzel vissza fogva indulataimat.
Miután kicsit lehiggadtam mindenkit az asztalhoz invitáltam majd neki is láttunk a vacsorának.
- És Jazzy, hogy megy a suli?- kérdeztem mire fel kapta fejét.
- Egészen jól!- mosolyodott el.
- És pasik vannak a láthatáron?- emelgettem szemöldökömet.
- Őőmm...izéé....- tördelte ujjait mintha csak valami rosszat mondott volna.
- Héhéhé!- szólalt meg Justin is.- nem vagy te egy kicsit fiatal a pasizáshoz?- vonta kérdőre húgát és így már érthető volt miért nem mesélt tovább Jazzy.
- Hagyd már Justin!- böktem oldalba.- fiatal de azért neki is kell élnie.
Nem válaszolt csak szúrós tekintettel figyelt ami engem jelenleg hidegen hagyott.
- Szóval hogy hívják? Hány éves? Mióta vagytok együtt?- tettem fel sorban kérdéseimet.
- Jesszus! Olyan lettél mint anya!- szólt bele a társalgásba Brad is akire most én szórtam villámokat szemeimmel.
- Ez egyáltalán nem igaz!- cáfoltam rá majd újra Jazzy felé fordultam.
- Mike-nak hívják és tizennégy éves. Még csak pár hete randizgatunk szóval nem komoly.
- Ééértem! És akkor azért vagy olyan vörös mint a rák.- nevettem fel mire a többiek is követték tettemet kivéve Justint.

Vacsora után mindannyian át mentünk a nappaliba és ott beszélgettünk tovább.
- Kér valaki kávét?- kérdezte Justin majd fel állt és úgy várta a választ.
Egyöntetűen mindenki igennel felelt majd barátom el is tűnt az ajtó mögött.
- Merre van a toalett?- kérdezte Melissa csipogó hangon engem pedig kirázott a hideg.
- Jobbra fordulsz aztán balra, majd a második ajtón be mész!- mondtam neki lassan és unottan mire fel állt és szokásos üres tekintetével kezdte keresni a mellékhelyiséget.
- Szerinted meg találja Miss Einstein?- nevettem fel hangosan majd Brad vállába bokszoltam.
- Ez nagyon gonosz volt! Megígérted, hogy nem bántod!
- Egy: nem ígértem semmit!- mutattam fel hüvelyk ujjamat.- És kettő: azért lásd be, hogy van benne igazság.- néztem rá válaszát várva ám ő csak bámult maga elé.- hallgatás bele egyezés.- kuncogtam fel győzelem ittasan.

* Justin szemszöge

Amíg a kávékat készítettem folyamatosan azon járt az agyam, amit az asztalnál beszélt Tara és Jazzy. Nem tudom el hinni, hogy az én kishúgomnak pasija van. Hisz még csak tizenhárom éves! Még pizsama partikat kellene tartania a barátnőivel és plüss macikkal kellene teáznia délutánonként nem pedig pasizni. Ráadásul ami a legjobban bánt, hogy nem vagyok ott mellette. Nem tudok neki segíteni, nem tudok vele minden nap beszélni. Persze nem vagyok tőle messze de ez most mégis más! Anyától sem várhatom el, hogy minden lépését figyelje hiszen rengeteg dolga van. Bízok a húgomban de féltem! Féltem, hogy tudtán kívül rángatják bele valamibe!
- Ne haragudj! Egy kicsit el tévedtem. Merre van a mosdó? - szólalt meg a hátam mögött valaki ezért gyorsan meg fordultam így Melissával találtam szembe magam.
- Pedig nem olyan nagy ez a ház!- mosolyodtam el.
- Jaj te kis móka mester!- kezdett el nyavalyogni mögöttem. Már kezdem érteni Tara miért utálja ennyire ezt az lányt.- mondták már neked milyen helyes vagy?- dőlt mellém a pultra úgy, hogy mellei majdnem ki estek.
Tény, hogy borzasztóan idegesítő de adottságai láttán értem miért nem rakta még ki Brad.
- Még nem sokan!- nevettem fel kínosan és gyorsabban végeztem dolgomat, hogy minél hamarabb készen legyek.
- Az hiba! Pedig szerintem nagyon helyes vagy!- dobta a levegőbe szőke haját majd engem vizslatott.
- Köszönöm!- mondtam szimplán udvariasságból és már fejben imádkoztam, hogy minél hamarabb le főljön a kávé.
-Egyébként te nem a mosdót kerested?- kérdeztem semlegesen majd elő készítettem a csészéket.
- Az most nem fontos!- kezdte el simogatni a hátamat majd egyre lejjebb végül fenekembe markolt.
Mondhatni teljesen sokkolt előző tette. Próbáltam higgadt maradni, pedig szívem szerint kihajítottam volna a házamból.
- Ezt nem kellene! Neked ott van Brad, nekem pedig Tara és nagyon szeretem.- hangsúlyoztam hátha abba hagyja a nyomulást.
- Ugyan már! Egy kis flörtölés mindenkinek jár.
- De én ezt most mégis ki hagynám.- szóltam kicsit erősebben de mintha a falnak beszéltem volna.
Neki lökött a pultnak majd pólómba kapaszkodva nyakamhoz emelkedett és apró puszikat adott rá.
Szívem hatalmasat dobbant ám nem a jóleső érzés végett, hanem idegességemtől hiszen ha valaki meg lát minket azt soha nem mosom le magamról és a magyarázkodás sem fog segíteni.
- Jus....- nyitódott az ajtó én pedig gyors mozdulattal próbáltam el lökni magamtól Melissát sikertelenül...