29. rész.

Sziasztok!

Most a szokottnál sokkal hamarabb hoztam nektek a részt! Hogy miért??? Ennek két oka van!

Az egyik, hogy most kicsivel több szabadidőm van. A másik pedig az, hogy megérdemlitek! Bár a kommentek száma még mindig nagyon alacsony mégis látom, hogy érdeklődtök kis történetem iránt hisz nagyon sokan tekintettétek meg az előző részt rövid idő alatt! És nekem ez is határtalanul jól esik tőletek! Persze akik véleményükkel illettek azoknak külön köszönet, hogy pár másodpercet rám szántak!

Nem is húznám tovább az idegeiteket, viszont még lenne egy fontos kérdésem! Tudom, hogy szinte minden blogban el jön az az idő amikor egy úgynevezett +18-as rész kerül ki. És őszintén szólva sosem voltam ebben valami jó de ha van igény rá akkor írok nektek egy ilyesfajta részt! Szavazást indítok és ha elegen voksoltok arra, hogy legyen akkor lesz!:)

És ha esetleg ki szeretnétek fejteni, hogy miért legyen  / ne legyen akkor azt kommentben várom!

Szóval szavazni és kommentelni ér, úgyhogy mindent bele!:)

Kellemes olvasást kívánok mindenkinek!!

- Lovegirl -

* Justin szemszöge

- Jus...itt meg mi a jó franc folyik?- kérdezte szerelmem döbbenten és némiképp lefagyva.
- Édesem mindent meg tudok magyarázni!- tényleg? Jobb nem jutott eszembe? Ez egy olyasfajta mondat amit azok mondanak akik bűnösek. Szép volt Bieber!
- Te utolsó kis ribanc!- szegezte tüzes tekintetét a rajtam lógó lányra akit még ez sem zavart volna meg tevékenykedésében ha Tara meg nem indul felé szélsebesen és hajánál fogva le nem rángatja rólam.
A következő pillanatban még mindkét lány a földön volt és egymás hajába kapaszkodtak. Kicsit megijedtem, hogy Tara teljesen figyelmen kívül hagyott. Erre csak az lehet a magyarázat, hogy velem majd később számol.
Hirtelen nem tudtam mit is tegyek. Szét szedjem őket vagy hagyjam, hogy Tara elintézze és végre észbe kapjon Melissa.
- Szállj le rólam te elmebeteg!- visított fel Melissa aki épp vesztésre állt hiszen szerelmem a lány csípőjén ülve tépte annak hosszú szőke haját.
Helyesen akartam cselekedni így meg fogtam Tara csípőjét és elkezdtem le hámozni áldozatáról, de a kézfejembe mélyesztett körmei hátrálásra kényszerítettek.
- Hagyj békén Justin!- kiabálta rám majd tovább folytatta a " gyilkolást "!
- Amint felálltam megláttam Bradet és Jazzyt az ajtóban akik tátott szájjal figyelték a konyhában jelenleg lezajló eseményeket.
Végül Brad pár másodperc ácsorgás után reflex szerűen indult el a lányok felé én pedig akaratlanul is kézfejemhez kaptam pontosabban a karmolásra.
- Na jól van fejezzétek be!- ordította el magát Brad majd most ő kezdte el húzni Tarát viszont kicsit rutinosabban mint én.
Meg próbált ellen állni testvérének de az olyan határozottan szorította, hogy fújtatása és szabadulási kísérletei hiábavalóak voltak.
- Most pedig magyarázd el nekem, hogy mi történt itt!- nézett Brad Tarára szigorúan.
- Jaj kicsim annyira, hogy jöttél! Ki tudja mit művelt volna velem ez az vadállat ha nem segítesz!- ugrott Melissa " szerelme " nyakába és kiskutya szemeiből előbújt egy-két erőltetett könnycsepp.
- Én vagyok a vadállat te felfújt szájú buta liba!- szállt be a sértegetésbe az én gyönyörű amazonom.- tudtommal volt rá okom hisz rámásztál a pasimra!
- Tessék?- nézett Brad Melissára majd egy kicsit messzebb lépett a lánytól.
- Jól hallottad! Míg mi kint beszélgettünk addig ezek itt enyelegtek!
- Ez igaz?- Brad kérdőn nézett üresfejű barátnőjére aki csak haját csavargatta.
- Jaj nyuszi tudod, hogy sose csalnálak meg!- csipogta és szerelmem bátyja felé indult lassú léptekkel.
- Ne hazudj! Nálad nagyon k*rvát még nem láttam!- szólalt meg ismét Tara és már támadni készült amikor most én léptem mögé és fogtam le, nem törődve a gondolattal, hogy talán újra megsebesít.
- Figyelj Melissa!- kezdett bele Brad.- mindig meg bíztam benned és elhittem mindent amit csak mondtál. De szeretem a húgomat és hiszek neki! Szóval amint haza értünk szedd össze a cuccaidat amik nálunk vannak és felejtsük el egymást!- mondta teljesen higgadtan én pedig már lelkiekben készültem, hogy Tara is valami hasonló dologgal fog elém állni csak kicsit temperamentumosabban.
- Hogy mondtad?...Te most ki dobsz engem?- kérdezte Melissa vérig sértődve.
- Ahogy mondod!- mondta Brad teljesen komolyan.
- Ezt még keservesen meg bánod! Te is és te is! - mutogatott Brad és Tara felé majd dühösen és csapkodva ki szaladt a lakásból.
- Akkor szerintem mi most megyünk!- mondta Brad és egy puszit adott egyetlenem homlokára.- nyugodj meg!- suttogta majd araszolva elindult az ajtó felé.
- Szia húgi!- köszöntem el én is Jazzytől aki még mindig csak állt az ajtóban és próbálta helyére tenni a történéseket.- majd hívlak.- húztam magamhoz közelebb miután Tarát elengedtem.
- Rendben!- bújt hozzám majd elengedett és követte a többieket.

Miután ketten maradtunk Tara csak ült a kanapén és nézett maga elé. Arcáról nem igazán tudtam érzelmeket levenni. Talán csak annyit, hogy valamin erősen gondolkozik és csak remélni tudtam, hogy nem azon, hogy elhagyjon-e!
Nem sokáig bírtam ezt a feszült csendet ami beállt közénk így meg próbáltam meg magyarázni és tisztázni mindent!
- Ne haragudj drágám! De el kell nekem hinned, hogy én egyáltalán nem akarok attól a lánytól semmit!- ültem le mellé és úgy folytattam. -  Sőt senki nem érdekel csakis te. Tudod, hogy....- folytattam volna de szavamba vágott.
- Hiszek neked!- jelentette ki, majd gyönyörű szemeit rám emelte amiben enyhülést véltem felfedezni.
- Komolyan?- kérdeztem mosolyogva és keze után nyúltam majd össze kulcsoltam enyémmel.
- Igen! Ismerem Melissát. Tudom milyen. Ráadásul annyi mindenen át mentünk már ez alatt a rövid idő alatt. Ha tényleg nem szeretnél akkor már az első akadálynál el hagytál volna.- nézett még mindig szemeimbe és arcomra tette szabad kezét, közelebb húzott majd érzéki csókkal fejezte be magyarázatát.

Mindenre számítottam csak erre nem. Azt hittem majd egy alapos kiabálás és dühöngés után kirakja a szűrömet. De legjobb esetben is azt gondoltam, hogy a kanapén fogok aludni napokig. Ám ez....ez a reakció teljesen ledöbbentett. Mégis boldog voltam. Most már tényleg nem tudom, hogy mivel érdemeltem ki ezt az lányt.

- Elképesztő vagy!- mondtam neki még mindig fülig érő mosollyal.
- Mégis miért?- nevetett fel és ezt volt most a legszebb hang amit hallgattam.
- Mert amióta melletted vagyok rengeteg csalódást okoztam neked és te mégis itt vagy.
- De ez mellett sok jó is történt! De ami a legfontosabb, hogy újra megtanítottál szeretni. Tyron után el akartam felejteni ezt az érzelmet és azt akartam, hogy teljesen tűnjön el az életemből. Te mégis újra elő hoztad és ezzel a világ legboldogabb emberévé tettél.- mosolygott szüntelen csillogó szemekkel és mintha a vérszomjas Tara soha nem is létezett volna.

Megsimította kezemet mire kelletlenül fel szisszentem karmolása miatt.
- Jaj ne haragudj! Nem tudom mi ütött belém. Nem akartalak bántani csak....dühös voltam..és el fogtak az indulatok. Azonnal ellátom.- mondta sajnálkozóan majd a konyhába sietett és az elsősegély dobozzal tért vissza.
- Semmi gond! Egyébként egy kicsit izgató volt.- mondtam incselkedve és kaján vigyoromat villantottam felé.
- Nem vagy te egy kicsit perverz?- kérdezte nevetve majd a fertőtlenítő szert rányomta sebeimre amit egy hangos nyögéssel nyugtáztam.
- Talán egy kicsit!- mutattam hüvelyk és mutató ujjammal a kis mértéket.- de ennyi szerintem kell.
- Lehet!- mondta majd bekötözte kezemet és vissza vitte a dobozt.

Tudtam, hogy ezekért a pillanatokért érdemes volt harcolni. És jelenleg csakis pozitívan tudok tekinteni a jövőnkre. Ám semmi nem tart örökké és sajnos nem voltam felkészülve arra, hogy hamarosan újabb csatát kell meg vívnunk...

Remélem tetszett mindenkinek! Várom a véleményeiteket és ne felejtsetek el szavazni sem!:)